Kedves Olvasók!

Megjelent a Rubinláz, a Rejtett örökség 6. része. A szerzők a blogjukon mostanában megajándékoznak minket kisebb szösszenetekkel, törölt jelenetekkel az új és a régebbi kötetekből is. Ez a pár sor is ilyen, remélem tetszeni fog. 

Veszett Rogan és a 9 hónapos gyomorrontás

Rogan képe betöltötte a képernyőt. Egy íróasztalnál ült, amely túl kicsinek tűnt hatalmas termetéhez, egy nagy öblös ablakon beáramló fény világította meg. Mögötte lélegzetelállító kilátás tárult elénk, egy hegy, amely a zafírkék Földközi-tengerbe nyúlt, és fehér házak emelkedtek az oldalán. Néhány hónappal ezelőtt, spanyolországi utazásuk során készülhetett.

- Connor? - hallatszott a nővérem hangja a hangszóróból.

- Mhm? - A sógorom a laptopját bámulta, lefelé nézett, rövid, sötét haja kissé kócos volt, erős profilja sziluettként rajzolódott ki az üvegen.

- Tudtad, hogy hányingerem van?

- Voltál orvosnál? - kérdezte.

- Igen.

Rogan ujjai végigrepültek a billentyűzeten. - Mit mondott?

- Tudom, miért voltam rosszul.

- Valami gyomorrontás?

- Nem egészen.

Megfordult, hogy Nevadára nézzen, a szemei megdöbbentően kékek voltak a napbarnított arcán. - Komoly a baj?

- Igen. Úgy tűnik, már nyolc hete tart. Csak eddig nem vettem észre. De azt mondja, hét hónap alatt magától elmúlik.

Grimaszolva felállt. - Miféle betegség tart kilenc hónapig...

- Jó kérdés.

Connor "Veszett" Rogan megdermedt, kék szemei tágra nyíltak. A mögötte lévő ablak megrepedt. Nem szilánkokra vagy darabokra tört, hanem üvegporra esett szét, és a helyén lebegett, csillogó gyémántfelhőként, tele csillogó szivárványokkal. Ő porlasztotta el.

Olyan lenyűgöző kép volt, a döbbent Veszett Rogan a napfénytől szikrázó üvegfüggöny előtt.

Nevada elrántotta a táblagépet.

- Van még tovább is! Hadd lássam!

- Nem! - csapott a kezemre. - A többi magánügy.

Jót röhögtem rajta.

A hóna alá dugta a tabletet.