Kedves Olvasók!

15 éves a Kate Daniels sorozat, ezért kaptunk egy rövid telefonbeszélgetést Kate és Curran eseménytelen, nyugdíjas életéből. Boldog évfordulót!

Figyelemelterelés

Curran: Szia, hogy megy a vásárlás?
Kate: Nagyon szép paradicsomokat találtam.
Curran: Ó, az jó. Csak kíváncsiságból, milyen szörnyeteg néz ki úgy, mint egy veszett farkas, és áll a hátsó lábain? Körülbelül nyolc láb magas, és nagy, pikkelyes denevérszárnyai vannak?
Kate: Medvekarmok? Vörös szemek? Kéken ragyog?
Curran: Igen, ez az.
Kate: Az egy belga kludde. A Félelem Fok folyója a legutóbbi vihar után mindenütt tócsákat hagyott. Valószínűleg az egyikben ívott. Miért?
Curran: Csak úgy.
Kate: Curran, van egy kludde a kertünkben?
Curran: Úgy tűnik. Szóval, mit vettél még a paradicsomon kívül?
Kate: Hol van a fiunk?
Curran: A kluddéval beszélget.
Kate: És mit mond?
Curran: Valamit arról, hogy kitépi Conlan szívét és megeszi.
Kate: Oké, és mit mond Conlan?
Curran: Azt kérdezi, hogy miért ez a konkrét fenyegetése. A szív kitépéséhez el kell törni a bordákat, és a fiunk szerint ez "fáradságos munka", míg a torok kitépése gyorsabb, könnyebb és hatékonyabb. Őszintén kíváncsinak tűnik, a kludde pedig tanácstalan.
Kate: Miért én?
Curran: A falról figyelem őket. Fél másodperc alatt le tudok ugrani oda.
Kate: Ha mégis meg kell tenned, ne tépd le a fejét...
Curran: Túl késő. Conlan már megtette.
Kate Oké, hét másolatra fog szétválni. Keressétek azt, amelyik egy kicsit fényesebb, mint a többi.
Curran: A legvilágosabbra gondolsz?
Kate: A telítettebbre.
Curran: ...
Kate: Mi folyik ott?
Curran: A fiunk vérkarmokat növesztett, kitépte az összes torkát, és most kioktatja a hullákat.
Kate: Szerintem korlátozni kellene a látogatásait a nagyapjánál. Az ő szónoki hajlama egyértelműen átragad Conlanra, és ez túl veszélyes. Valami megtámadhatná közben, és ő nem venné észre, csak amikor már késő.
Curran: Szépen elvonja a figyelmét a saját hangja.
Kate: Leugrasz, és megmutatod neki, hogy mi a hiba?
Curran: Igen.
Kate: Jó szórakozást. Csináljatok képeket, ha tudtok.

 Itt a másik jelenet Griffin szemszögéből. Egy újabb gyöngyszem.

Ami a Velosban történt, az Velosban marad...

Griffin figyelte, ahogy Cat kitalálja a helyzetüket csupán építészeti jellegzetességekből és abból a tényből, hogy van egy közeli erdő. Az a mód, ahogy a lány összerakta a dolgokat a korábbi ismeretei segítségével, amivel a legtöbb ember nem rendelkezett, lenyűgözte.

- Honnan tudsz ennyi mindent Velosról? - kérdezte kíváncsian. - A cirkusz egy nyugatabbra vezető útvonalon közlekedik.

- Találkoztam emberekkel, hallottam dolgokat - válaszolta a lány egy apró vállrándítással.

Bosszúság őrölte fel a korábbi csodálatát. Cat tudta az igazságot - mindig -, és mégis állandóan hazudott neki. Látta az arcán, tudta, mikor titkol valamit. Azt akarta, hogy Sintának a legjobb legyen. Griffin meg volt győződve arról, hogy Cat is így akarta, de ahhoz, hogy elindíthassák a változásokat, előbb át kellett törnie a lány ellenségeskedésén. Néha, amikor elfelejtett vigyázni az arckifejezésére, valami mást látott felvillanni benne, valami olyasmit, amitől összeszorult a mellkasa. Talán még mindig volt remény.

- Segíts, Cat - mondta a férfi, és próbált nem úgy hangzani, mintha könyörögne. A gyengeség nem tetszene a lánynak. Az erőszakra negatívan reagált - ez világos volt -, de az erőt tisztelte. - Vagy legalább mondd el az igazat. Tudom, amikor hazudsz.

- Ohh? - Úgy nézett ki, mintha az utolsó vacsorája hirtelen megsavanyodott volna a gyomrában.

- A szemed megrándul.

- A szemem nem rándul meg! - köpött vissza, láthatóan elborzadva.

Tényleg nem tudta? A lány gesztusai annyi mindent elárultak, de Griffin szinte úgy érezte, mintha egyedül csak ő látná azokat. Úgy tűnt, senki más nem veszi észre a lány lélegzetének és bőrének minden árnyalatát.

- Ez összeszűkül. - Griffin könnyedén megérintette az ujja hegyével a lány jobb szeme sarkát. Cat megrándult az érintésre. A férfi nem volt biztos benne, hogy ez elégedettséggel vagy sajnálattal töltötte-e el. Talán mindkettőből volt benne valamennyi. Sok mindenre nem tudott rájönni Cat-tel kapcsolatban, de a saját szívét és testét ismerte. Az nem hazudott neki. Mélyen törődött a lánnyal; őrülten akarta őt.

- Mintha azt várnád, hogy a hazugság fájni fog, de nem jön, mert a sajátod - magyarázta.

A lány még mindig úgy nézett, mintha savanyú szőlő lenne a szájában, elhajolt tőle, és újra elindult. - Köszönöm, hogy elmondtad. Ezen még dolgoznom kell - mondta az összeszorított fogai között.

- Cat... - morogta a férfi, és a lány után lépdelt. - Minden sokkal könnyebb lenne, ha...

- Engednél elmenni.

Griffin megrázta a fejét. - Nem tehetem. Túl értékes vagy.

- Nem te vagy a szerencsés zsarnok? Aki elkapta a Királycsinálót. Bocsáss meg, hogy nem örültem annak, hogy a rabszolgád lettem.

- Nem vagy rabszolga. - Impulzívan kinyújtotta a kezét, és megragadta a lány karját, hogy visszarántsa magához. - Egy vagy közülünk.

......

A történet folytatódik, a szokásos módon megtaláljátok a drive mappában, túl hosszú lett volna ide bemásolni.

https://drive.google.com/drive/folders/1Yq8m_xAR8UooXAZHKXSfwvFELNk54TWC?usp=sharing