Kedves olvasók!

Remélem jó híreket hozok. Itt a következő rész a Rejtett örökségből. Jó szórakozást mindenkinek!


Ilona Andrews 

Hidden Legacy - Rejtett örökség sorozat

Catalina Baylor és Alessandro Sagredo trilógiájának befejező része



Rubinláz - rajongói fordítás, saját munka



















Ilona Andrews, a New York Times bestseller írója most visszatért az izgalmas Rejtett örökség-sorozat legújabb kötetével – a vad és gyönyörű Catalina Baylor, Elsőrendű mágiahasználó trilógiájának izgalmas befejezésével.

Egy szökött pók, egy orosz birodalmi herceg váratlan érkezése, egy nagyhatalmú személyiség értelmetlen meggyilkolása, egy sokkoló támadás Texas legyőzhetetlennek hitt konzulja, Catalina főnöke ellen... És még csak hétfő van.

Órákon belül egész Houston sorsa – nem is beszélve a Baylor Házról – csak Catalinán múlik, akinek úgy kell bevetnie az erejét, mint még addig soha. Ám még ha Elsőrendű társa és vőlegénye, Alessandro Sagredo mellette is áll, lehet, hogy nem lesz képes leleplezni a bűnöst, mielőtt tényleg elszabadul a pokol.


Eredeti nyelven megvásárolható:



A bejegyzés végén lévő drive-os linket másoljátok be a böngészőbe, és megnyílik egy drive-os mappa, amiből az összes, a blogban jelölt könyv pdf és epub formátumban letölthető.

https://drive.google.com/drive/folders/1oFLfU8B2nt522UgRtOjL4WmTOeHeBOzn?usp=sharing


Kedves Olvasók!

Lassan csepegtetem az információkat, a könyvben jelentősége lesz Linus képességeinek egy egészen különleges módon is, remélem attól mindenki olvadozni fog.
 

Szakmai udvariasság



Linust a műhelyben találtam. Frida nagymama páncélozott járműbirodalma és Regina kisebb műhelye között vájt magának helyet. Amikor beléptem, furcsa fémalkatrészek gondosan elrendezett mozaikjának közepén állt. Mellette feküdt egy alaposan kibelezett, egykori Paladin, egy mobil tábori tüzérségi rendszer burka, amely úgy nézett ki, mint egy tank, de nem volt az. Frida nagyi a munkapadjánál állt, bal karját behajlította, a jobb könyökét rátámasztotta, míg a jobb kezével eltakarta a száját.
Frida nagyi meglátott engem. - Kérlek, mondd, hogy azért jöttél, hogy elvidd innen. Nem tudom, meddig bírom még ezt elviselni.
– És én még azt hittem, hogy megegyeztünk, Frida Afram. - Linus elgondolkodott az alkatrészek sokaságán.
– Amikor eladtam neked a Szent Györgyöt, nem tudtam, hogy feldarabolod.
– Olyasmit csinálok belőle, amit használni tudunk.
Linus felemelte a kezét, ujjait felfelé tartva, mintha egy pohár konyakot dédelgetne. Az ujjbegyeiből áttetsző zöld csíkok csordogáltak. Két véletlenszerű rész emelkedett a levegőbe, megcsavarodott, és összeolvadt. Ahogy egyesültek, aranyszínű fényimpulzus villant fel ott, ahol összeértek, és vékony erekben futott végig a fémen. Az új rész lefelé lebegett, és finoman megpihent a padlón.
Frida nagymama megrázta a fejét. - Szakmai udvariasság, Linus. Senki sem akarja látni, hogyan készül a kolbász.





Kedves Olvasók!

Újabb kivágott jelenettel jelentkezem a Rubinlázból. :-)

Nincs benne spoiler, de remélem mindenki oldalát kifúrja majd a kíváncsiság, hogy kicsoda ez a Konsztantyin.


A Baylor lányok


A pokol unalmas volt

Konsztantyin a nővéremre meredt. Csak tíz percbe telt, mire ideért, mert a Rogan Ház birtoka határos a miénkkel, és még arra sem vette a fáradságot, hogy felöltözzön. Nevada Baylor-Rogan, az ország vitathatatlanul legerősebb inkvizítora, a Magus Legis díj kitüntetettje, ami a legmagasabb civil elismerés, amit a rendfenntartó erők adományozhatnak egy mágusnak, és a hadügyminiszter által deklarált Bátorság Érdemjel tulajdonosa, rózsaszín biciklisnadrágot és egy túlméretes pólót viselt, amin az állt: "A pokol unalmas volt". A haja rendetlen kontyba volt felfogva, az arca pedig smink nélküli. Biztosan letette a telefont, és úgy ahogy volt, kisétált az ajtón.
– Valahogy többre számítottam - mondta Konsztantyin.
– És ez a baj a magadfajta mágusokkal - mondta Nevada. - Mindig jobban érdekel, hogy a dolgok hogyan néznek ki, mint az, hogy valójában mik is azok.
Helyet foglalt az asztal túlsó végén, és felém biccentett. - Kezdjétek, ha készen álltok.
– Már nagyon vártam ezt. - Konsztantyin az asztalra támasztotta a könyökét, és összekulcsolta az ujjait. - A lehetőség, hogy egy igazságérzékelővel beszélgethetek. Ez csodálatos lesz.
– Minden, amit a nővéremről hallottál, igaz. A beszámolók, amiket olvastál róla, nem voltak túlzóak. Bármilyen mágiaszintre is gondolsz, az ő ereje meghaladja azt. Nevada azért van itt, mert én nem akarom használni az erőmet. De ha hazudsz, kénytelen leszek válaszadásra kényszeríteni téged.
Konsztantyin felhúzta a szemöldökét. - Miért nem használod erre a nővéred? Úgy tudom, kiválóan ért a kényszerítéshez.
– Mert az elméd meg van igézve - mondta Nevada. - Meg tudom törni, de eltartana egy ideig, és nem sok maradna a lelkedből, mire végeznék.
– Az átkok számomra viszont nem jelentenek problémát - mondtam.
Konsztantyin kissé összeráncolta a homlokát. Ez van, tele vagyunk meglepetésekkel.
– Ha használom a mágiámat, az mindkettőnk számára kellemetlen lesz - mondtam neki. - A végére mindent elmondasz nekem, amit tudsz, de súlyos érzelmi stresszt élsz át, és időt és mágiát kellene felhasználnom arra, hogy felszabadítsalak belőle anélkül, hogy maradandó károsodást okoznék. Több napi kóma vár rád, és amikor felébredsz, még sokáig lelassult lennél.
– Ez olyan izgalmasan hangzik tőled - mondta száraz hangon.
– A te mágiaszinteden öt napig leszel eszméletlen - mondta Alessandro.
– Komolyan mondod? - kérdezte Konsztantyin.
– Teljes mértékben - mondta neki Alessandro. - Öt nap alvás, majd három nap érzelemmentes zombi. Esetleg hosszabb is lehet. Hazudnod kellene neki. Minél kevesebbet látlak, annál jobb.
Elrejtettem egy mosolyt. - Ha valóban együttműködésre vágysz, akkor megtévesztés nélkül válaszolsz a kérdéseimre. Az őszinteség ebben az esetben a legjobb politika.
– Az őszinteség a középső nevem - mondta Konsztantyin.
– Hazugság - jelentette ki Nevada.
– Úgy látom, humorból kevés lesz e kihallgatás során. - Konsztantyin bólintott. - Rendben van. Folytassuk.

Kedves Olvasók!

Mindig kicsit titokzatos volt, hogyan vette magához pontosan Bernt és Leont Penelope, illetve miért vették el a magánnyomozói engedélyét, itt a történetük.


Bern és Leon háttértörténete


Nem egy szép történet, szóval csak saját felelősségre olvassátok el.

Gisella szörnyű anya volt. Miután Bern megszületett, kitette őt Penelopénál, majd hónapokra eltűnt. Aztán visszajött, és az év anyja akart lenni, szentimentális lett a gyereke miatt, minden percben majd elsírta magát. Ez eltartott egy-két hónapig, amíg nem talált egy új pasit, aztán megint eltűnt.

A dolgok rosszabbra fordultak, miután Leon megszületett. Hol visszajött és elvitte a gyerekeket, aztán újra kidobta őket, koszosan, alultápláltan és néha zúzódásokkal. Amikor Leon ötéves volt, Gisella egyik barátja olyan súlyosan megverte, hogy Leon elájult. Bern hívta a 911-et. Amikor a rendőrök megjelentek, Gisella rájuk támadt. A gyerekeket elvitték és Penelopénál helyezték el, Gisella pedig börtönbe került. Csúnya ügy volt. Azt mondta Bernnek, hogy a fiú számára halott, és azt kívánja, bárcsak soha ne szült volna meg egy olyan besúgót, mint ő.

Amíg a börtönben volt, James és Penelope úgy döntöttek, hogy elveszik tőle a gyerekeket. Gisella nagyon makacs, rosszindulatú, és kiválóan el tudta magát annak adni, akinek éppen kell, így tudták, hogy foggal-körömmel harcolniuk kell ellene a felügyeleti jogért. Penelope, Penelope lévén, el akarta őt tiporni, de James meggyőzte, hogy van jobb megoldás is.

Amikor Gisella kiszabadult, James azt mondta neki, hogy megérdemel egy kis nyaralást. Átadott neki 25 ezer dollárt és egy kabrió kulcsát, és meggyőzte, hogy alá kell írnia az örökbefogadási papírokat, hogy a gyámhivatal ne vegye el tőlük a gyerekeket, amíg ő távol van. Gisella nem volt hülye. Tudta, hogy James épp megveszi a gyerekeket, de már egy ideje be volt zárva, és nagyon vágyott a kényeztetésre. Aláírta a papírokat, gondolván, hogy később még mindig találhat valamilyen megoldást, fogta a pénzt, és elment.

Menjünk előre néhány évet, egyszer csak Gisella felbukkant a barátja Harley-jának hátulján, és bejelentette, hogy a "fiaiért" jött. Csak Leon, aki valami betegség miatt lógott az iskolából, és Penelope volt otthon. Leon pánikrohamot kapott. Egyszerűen lefagyott, mint egy nyúlbébi. Penelope közölte, hogy nem mennek vele. A barátja, egy nagydarab fickó, leszállt a bicikliről, és ekkor Penelope kiverte belőle és a testvéréből a szart is. Az egészet rögzítette a biztonsági kamera.

Vádat emeltek ellene. Az ügy csúnyán elfajult, mert Penelope a hadifogság után PTSD miatt terápiára járt, és az ügyész ezt használta fel arra, hogy börtönbüntetést követeljen. Végül Penelope próbaidőt kapott azzal a feltétellel, hogy lemond a magánnyomozói engedélyéről, rengeteg közmunkát végez, és részt vesz egy dühkezelési tanfolyamon.

Gisella még egyszer hazajött, amíg Penelope és James távol voltak. Ezúttal Bern volt otthon. Kijött a ház elé, a kezét a nő torkára tette, és felemelte a földről. Nem szólt semmit. A nő belenézett a szemébe, és bármit is látott benne, annyira megijedt, hogy végleg eltűnt. Gisella egész életét azzal töltötte, hogy a durva társaságba keveredett. Látott kínzásokat, volt szemtanúja gyilkosságoknak, de senkitől sem félt annyira, mint a legidősebb fiától.



Gondoltam belinkelem Leon csengőhangját, mindig is szerettem Ennio Morriconét.