Kedves Olvasók!

Ilona és Gordon lezárták a Kate Daniels sorozatot, de nem hagytak minket cserben, Kate gyámleányával, Julie Olsen-Lennarttal (álnéven Aurelia Ryder) is elindítottak egy spin off sorozatot, eddig az első rész került kiadásra, fogadjátok szeretettel.

Ezt a regényt a szerzők a koronavírus első hulláma alatt írták, és hetente közölték a fejezeteket a honlapjukon, hogy az emberekben tartsák a lelket. Ez már a könyvként kiadott kész, szerkesztett változat fordítása.


Vérörökös - rajongói fordítás - saját munka











Atlanta mindig is veszélyes város volt. Most, amikor a mágia és a technológia hullámai versengenek az uralomért, ez a hely a lassú apokalipszisbe csúszik, ahol szörnyek szaporodnak az omladozó felhőkarcolók között, és természetfeletti csoportok küzdenek a hatalomért és a túlélésért.

Nyolc évvel ezelőtt Julie Lennart elhagyta Atlantát, hogy megtudja, ki is ő valójában. Most új arccal, új mágikus képességekkel és új névvel - Aurelia Ryder - tér vissza, mert sürgősen meg kell védenie a hátrahagyott családját. Egy ősi hatalom feni a fogát fogadott anyjára, Kate Danielsre, egy olyan ellenség, amely semmi máshoz nem hasonlítható, és egy sor szörnyű gyilkosság a kezdő csapás.

Ha Aurelia valódi kilétére fény derül, a hozzá legközelebb állók meghalnak. A terve tehát egyszerű: bejutni, megoldani a gyilkosságokat, megakadályozni a prófécia beteljesülését, és lelepleződés nélkül eltűnni. Számított a nehézségekre, de arra nem, hogy az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett, sodorhat mindent veszélybe.

Egyetlen apró tévedés katasztrófához vezethet. De Aurelia számára könnyű szembenézni a katasztrófával; a kapcsolatokkal sokkal nehezebb.

+ Ryder extrák: Hivatalos irat, A Tűz királya, Sandra

Eredeti nyelven megvásárolható:


A következő drive-os linket másoljátok be a böngészőbe, és megnyílik egy drive-os mappa, amiből a könyv pdf és epub formátumban is letölthető.

https://drive.google.com/drive/folders/1wOlVfzFJEuW6j-KESCNQn19nRUEqfcji?usp=sharing


Kedves Olvasók!

Bevezető történet a Vérörököshöz:

A Tűz királya


Négy évvel az Atlantai csata után

– Miért teszed ezt magaddal? - sóhajtott a nagyapám.
A könyvtár padlóján ültem, a mögöttem lévő keskeny, boltíves ablakon át beáramló szelíd fényben sütkéreztem. Vér és piszok maszatolta össze a farmeremet és a pólómat. Mindenem fájt, és a kínok és a fájdalmak útvesztőjében való válogatás kimerítő volt. A testem nagyjából egy merő zúzódás volt. A jobb oldalam fájt a legjobban, minden egyes belégzés éles szúrást küldött a bensőmbe. A hetedik bordám eltört. Valószínűleg akkor, amikor a nagyobbik belém rúgott. Közben eltakartam a fejem, és a törött borda volt a kisebbik rossz. Dolgoztam rajta, de takarékoskodnom kellett a mágiával. Hamarosan újra eljönnek értem.
– Megvannak rá az okaim - mondtam neki.
– És ezek jó okok?
– A legjobbak.
Nagyapa ismét felsóhajtott. Szép arcára, amelyet ápolt ezüstös szakáll szegélyezett, hosszan tartó, szenvedő arckifejezést öltött.
Az öcsém odalopakodott a fal melletti helyéről. Négykézláb mozgott, némán, mint egy szellem a párnázott mancsain. Amikor a nagyapám palotájában materializálódtam, egyetlen pillantást vetett az arcomon lévő vérre, és egy szempillantás alatt alakot váltott. Emberi változatában három láb nyolc hüvelyk magas volt, ez egy ötévesnek tökéletesen elfogadható magasság. Ezt onnan tudtam, hogy félévente megmértük. A mostani, kiborult változata körülbelül az én magasságommal rendelkezett, erős izomzattal, oroszlánszerű állkapoccsal, négy centis agyarakkal és karmokkal felfegyverkezve, amelyekkel úgy ki tudott volna belezni egy embert, mint egy halat. A bundája sötét volt, majdnem fekete, és ebben a sötétségben az aranyszínű szemei két alakváltó hormonokkal felturbózott vérholdként ragyogtak.
– Nem olyan rossz. - Nem, rosszabb volt.
Az öcsém a lábamon lévő bilincsektől a levegőben eltűnő vastag láncot tapogatta.
– Kérlek, hagyd abba - mondtam neki.
Megfogta a jobb kezével, és meghúzta, próbára téve az erejét.
– Hagyd abba. - Ha kirántja a falból, az egész tervem összeomlik.
Megpördült. A hatalmas állkapcsok tátongtak, és összecsattantak, az agyarak úgy csúsztak egymáshoz, mint egy acél medvecsapda fogai.
– Ez nem túl szép.
Vicsorgott.
Nagyapa előrelépett, és az öcsém vállára tette a kezét. - Elkésel a vacsoráról.
A kölyök halkan, félig morogva, félig sóhajtva egy nyöszörgésbe átcsapó hangot hallatott.
– Tudom. A nővéred soha semmit nem tesz terv nélkül. Menj csak.
– Kapok egy ölelést? - Kitártam a karomat.
Morgott, de odabattyogott, és a karjaimba bújt. Átöleltem, megsimogattam a puha szőrét. - Ne aggódj. Majd mindent elintézek.
Megint felsóhajtott, és már csak üres levegőt tartottam a kezemben.
– Kevesebb mint egy hüvelykkel kerülte el az ujjaimat.
– Az öcséd fel van dúlva. - A nagyapám becsukott egy hatalmas, régi könyvet. - Lehet érte hibáztatni? Én is feldúlt vagyok. Anyád, ha tudná, ő is feldúlt lenne.
Ha anyám tudná, mindent eldobna, és idelovagolna, hogy megmentsen engem. Ezt mindenáron meg kellett akadályoznom.
– A nagyanyád dühös lesz.
A nagyanyám volt az, aki egyáltalán ebbe a pokolba küldött. Ő maga akart jönni, de túl sok volt. Túl magas, túl erős, túl szép és túlságosan tele volt varázslattal. Felhívná magára a figyelmet, és azzal félelemmel és óvatossággal bánnának vele, amit a mágiája megérdemelt, míg én megtanultam elrejteni a hatalmamat. Ismeretlen voltam, és mint fenyegetést, könnyen figyelmen kívül hagytak.
– Miért Molok? - kérdezte nagyapa. - Miért most?
– Gyerekek vannak a pokoli erődjében. Több mint ötszáz embere építi a fellegvárát. Látnod kellene néhányukat. Két lábon járó csontvázak. Belenézel a szemükbe, és kiüresedtek, nincs ott semmi.
A bűz, izzadság, vizelet, vér, ürülék, fertőzött hús rothadása járta át a cellákkal teli szűk alagutakat, amelyeket alig világítottak meg nyomasztóan vizenyős tündérlámpák. A hangok. Az újabb foglyok sírtak, akik már egy ideje ott vannak, szótlanul nyögtek, mint az állatok, és akik a legtovább bírták, csak bámultak, szótlanul, üveges szemekkel. A levegő a fájdalom és a nyomorúság miazmájával telítődött a végletekig. Mire behurcoltak a cellába már sírtam, a megannyi emberi szenvedés puszta hatásától. Ki kellett jutnom innen. Vagy ez, vagy megtörök, és valami meggondolatlanságot teszek. Ezért jöttem ide. Le kellett horgonyoznom valami fényhez.
– Ezt teszi Molok - mondta nagyapa. - Úgy tekint a híveire, mint üzemanyagra, amelyet el kell fogyasztania, hogy elérje a képességeit. Nem érez bűntudatot. Úgy gondolja, hogy ez így van rendjén. Ez a veszélye annak, ha valaki istenkirálynak kiáltja ki magát. Elkezd hinni a saját hírének.
– Ő nem isten.
– Nem. Ember, de legalább olyan idős, mint én, az ősi vonalának minden tudásával és mágiájával, és ez végtelenül veszélyessé teszi. Tudom, hogy tisztában vagy ezzel a ténnyel, ezért újra megkérdezem. Miért vagy ott? Válaszolhatsz nekem, vagy...
– Vagy?
– Vagy elmondom Kate-nek. A te döntésed.
Kifogytam a lehetőségekből. Végül úgyis szükségem lenne a segítségére. - A boszorkányorákulum látnoka felhívott.
Nagyapa felvonta a szemöldökét. - Nem tudtam, hogy tartod vele a kapcsolatot.
– Barátok vagyunk. Csak két évvel idősebb nálam. Régebben csajos napokat is tartottunk, és együtt vásároltunk sminkcuccokat. Néha-néha felhívom.
Nagyapa a homlokát ráncolta, láthatóan nehezen fogadta be ezt az információt. Adtam neki egy percet.
– Van valami jóslata?
– Van. - És kétségbeesetten hívott fel az éjszaka közepén, hogy átadja.
– Hadd halljuk.
Amikor a mágia a tetőfokára hág, a Tűz királya elhagyja a Nyugati-sivatagban lévő nyomorúságos fellegvárát, hogy keletre utazzon, és felfalja a királynőt, aki nem uralkodik, de újjászüli a vérvonalat. Csak az léphet fel ellene, aki osztozik a hatalmában.
Amint meghallottam, szóltam a nagyanyámnak, és még napfelkelte előtt Arizonába tartottunk a ley-vonalon.
A szemem találkozott nagyapa tekintetével. - Meg fogja ölni Kate-et.
Soha senki nem árthat Kate-nek. Addig nem, amíg én lélegzem.
Elgondolkodott a szavaimon. A tekintete eltávolodott, és egy pillanatra egy másik ember bukkant elő a bölcs és kedves álarca mögül, fiatalabb, keményebb, gonoszabb és élesebb, mint egy cápa, aki az óceán mélyéről jön a felszínre. A halhatatlan varázsló-király, aki majdnem mindenkit megölt, akit szeretett, hogy uralhassa a világot. Á, nagyapa. Hiányoztál.
– Molochot nem tudod megölni.
– Meg fogom próbálni. - Sok vidám meglepetést terveztem.
– Nem, gyermekem. Amikor azt mondtam, hogy nem tudod megölni, úgy értettem, hogy regenerálódik. A mi családunk a hatalmat fejlesztette ki a földek fölött, amiket magunkénak vallunk. Az ő vérvonala arra a képességre törekedett, hogy képes legyen regenerálódni.
– Levágom a fejét. Szeretném látni, ahogy regenerálódik.
– Fog - mondta nagyapa. - Én még nem láttam, de az apám igen.
Komolyan beszélt. Óvatos tervem kártyavárként omlott össze. - Hogy lehetséges ez?
Nagyapa vállat vont. - Egy letűnt kor varázslata. A legjobb, amit tehetsz, hogy elpusztítasz belőle eleget ahhoz, hogy időt nyerj, hogy kijuss. A történelem e pillanatának mágiája még nem elég erős a gyors regenerálódáshoz, és a technológiai periódusok még jobban lelassítják. Okozz elég kárt ahhoz, hogy biztosítsd az ideiglenes halálát, és legalább néhány hónapig nem fog problémát okozni. A feldarabolás a barátod.
A legkedvesebb mosolyomat vetettem rá. - Köszönöm.
– Nem tetted fel a legfontosabb kérdést.
Szünetet tartott. Ez egy teszt volt. Ha helyesen kérdezek, akkor jutalmat kapok. Ha nem sikerül, csalódott lesz. Kétségbeesetten szükségem volt a segítségére.
Végigfutattam a fejemben az egészet. Mágia a csúcson, a Tűz királya, fellegvár, Nyugati-sivatag, a királynő, aki nem uralkodik, aki megosztja a hatalmát...
Itt nem megy semmi. - Hogyan osztozhatok Molok hatalmában?
Roland elmosolyodott, a mágiája belülről felragyogott. A nap felkelt, a felhők eloszlottak, a virágok kivirágoztak, és a világ vele együtt mosolygott.
– A szemei, Julie. Molok hatalma a szemében van.
A könyvtár eltűnt. Visszatértem a húgytól ázott szalmára a nyirkos cellában, a falhoz láncolva. A vézna nő velem szemben üres tekintettel nézett rám. Valószínűleg észre sem vette, hogy eltűntem.
Nehéz léptek visszhangoztak a folyosón. Egy fémrúd csattant fel. Férfiak vonultak be a helyiségbe. Kezek ragadtak meg és húztak fel, miközben valaki leoldotta a bilincseimet. Bénán lógtam. Eljött az idő.

Felmásztam a domb tetejére, felkapaszkodtam a sziklás lejtőn. Egy erős kéz elkapta a csuklómat, és úgy húzott felfelé, mintha semmit sem nyomnék. A nagyanyám megragadott, és szorító ölelésébe vont. Minden sebemből kicsordult a vér.
– Hogy ment? - kérdezte.
A vállam fölött a mögöttem égő fellegvárra pillantottam. A lángok felcsaptak, egyetlen hatalmas máglyává változtatva az erődöt, narancssárga színűre festve az éjszakát.
– Elvette az egyik szememet - mondtam neki.
Erra élesen beszívta a levegőt.
– Semmi baj - mondtam, és tágra nyitottam a szemeim, az egyik barna, a másik ragyogóan izzó zöld volt. - Én is elvettem tőle az egyiket.







Kedves Olvasók!

A következő könyv a Vérörökös, melyben Aurelia Ryder kalandjait kísérhetjük figyelemmel. 
Az Aurelia Ryder Új Sinár hercegnőjének, vagyis Julie Olsen-Lennartnak, Kate Daniels gyámleányának az álneve.
Az alábbi jegyzőkönyv fontos információkat tartalmaz Kate Daniels világának felépítéséről, hogy képbe tudjátok helyezni magatokat a következő cselekményszál megjelenése előtt.



Hivatalos irat

Egy hónappal az Atlantai csata után

Irgalmas Lovagrend
A Citadella
Wolf Trap, VA 22182

2045. szeptember 14.

JEGYZŐKÖNYV ÁTIRAT

az Irgalmas Lovagrend nagymestere, Damian Angevin, a 3. lovag-preceptor számára.

JELENLÉVŐ SZEMÉLYEK: Damian Angevin nagymester, Bruce Dolivo lovag-inkvizítor, Timothy Hanson lovag-titkár (jegyzőkönyvvezető).

TÉMA: Az Atlantai csata; Roland, más néven Sinári Nimród megkísérelt inváziója.

BD [Olvasás]: A 2045. augusztusában Atlantában lezajlott, ún. Atlantai csatát eredményező konfliktus megértéséhez hasznos két elméletet figyelembe venni.
Először is, a mágia és a technológia erőinek egyensúlyban kell lenniük. Mindkettőnek jelen kell lennie ahhoz, hogy az élet fennmaradhasson. Az egyik teljes hiánya tömeges kihalást eredményez, ahogyan azt a Palmetto GA-ben történt világítótoronyőrös incidens során láthattuk. A technológia vagy a mágia használata gépek és varázslatok segítségével növeli annak hatalmát a világban az ellenkező erő rovására. Tehát minél több varázslatot használ a lakosság, annál erősebb a mágia és annál gyengébb a technológia, és fordítva. Ez addig folytatódik, amíg az egyensúlytalanság túl nagy nem lesz, és a rendszer automatikusan korrigál. Ez az úgynevezett egyensúlyelmélet.

DA: Ezzel nagyon is tisztában vagyok. Legutóbb, amikor ellenőriztem, nem voltam idióta.

BD [Olvasás]: A váltás, a mágia visszatérése a technológiai civilizációnkba egy ilyen korrekció tipikus példája. A korrekció nem azonnali, hanem fokozatos, ezért tapasztalunk most mágiahullámokat, amelyek között technológiai időszakok vannak. Ez az oka annak is, hogy a mágia elpusztítja a magas technológiát képviselő tárgyakat, mint például a magas épületek, repülőgépek és számítógépek.

DA: Bruce, az időm értékes. Hagyd a kibaszott rizsát.

BD [Olvasás]: Másodszor, a váltás nem az első ilyen korrekció, amit a világunk átélt. Bizonyítékok utalnak arra, hogy a történelem előtti időkben több fejlett civilizáció is létezett, amelyek a mágia gyakorlásán alapultak, és a tudás és az innováció legalább olyan szintjére jutottak, mint a miénk, vagy meghaladták azt. Megtapasztalták a saját váltásukat, amely a technológia hullámait hozta magával, és végül a pusztulásukat eredményezte. Ez a második váltás elméleteként ismert.

DA: Szándékosan csinálod ezt.

BD: Igen, te kértél meg erre, és én mindent eldobtam a kezemből a kedvedért, ezért most itt fogsz ülni és meghallgatod az átkozott jelentésemet.

DA: Mindig is szeretted hallani a saját hangodat.

BD: És harminc évvel később még mindig nem tudsz végigülni az előadást. Még mindig én csinálom meg helyetted a kibaszott házi feladatodat, Damian.

DA: Ez hazugság, és ezt te is tudod. Én megcsináltam a saját rohadt házimat. A te dolgod, hogy mindennek utánajárj. Az én dolgom eldönteni, hogy mit tegyek az eredményeiddel.

BD: Jaj, ne, az állandó megszakításaid miatt kezdem elveszíteni a gondolatmenetemet. Azt hiszem, az elejéről kell kezdenem.

DA: Ezt már unom. Minden gyerek tudja ezt. Tim, neked ez újdonság, vagy ébren voltál az akadémiai órák alatt?

TH: Nem, nagymester. Igen, nagymester.

DA: Tim, mondd el, ki az a Roland.

TH: Ő egy kivételes erejű varázsló, aki a történelem előtti időkben született, amikor még a mágikus civilizációk virágoztak. Azt beszélik, hogy ő ihlette a bibliai Nimród alakját, aki Bábel tornyát építette. Amikor az első váltás elpusztította a mágikus civilizációt, Nimród hibernálódott. A jelenlegi váltás felébresztette, és felvette a Roland nevet. Az istenekéhez hasonló erőkkel rendelkezik, vérmágiát használ, és talán ő hozta létre a vámpírokat. A világ uralmára törekszik, és rendkívül veszélyes ellenségnek minősül.

BD: Hogy lehet, hogy van egy srácod, aki olyan szavakat használ, mint a virágoztak? Add ide nekem, túl okos neked.

DA: Szerezz magadnak saját okos srácokat. Ez az enyém. Csak add ide a zanzásított verziót, Bruce.

BD: Rendben. Gondolj a mágiára úgy, mint a vízre, a technológiára pedig úgy, mint egy gátra, ami visszatartja. Egy kis víz mindig átfolyik, de alig csordogál. Aztán itt van az ipari forradalom, néhány világháború, az űrverseny és az információs technológia. Minél jobban fejlődünk, annál nagyobb nyomás nehezedik a gátra, míg végül a gát elkezd repedezni. Úgy gondoljuk, hogy ez valamikor a 70-es években kezdődhetett, amikor az a sok pszichikai szarság beütött.
Tehát a mágia folyamatosan szivárog át a repedéseken, a repedések kiszélesednek, és végül valószínűleg valamikor a '90-es években felébredt Roland. Kimászott abból a barlangból, amiben aludt, és elkezdett szaladgálni és közben várta, hogy a gát átszakadjon. Ami, mint tudjuk, meg is történt, és megvan az apokalipszis.
Senki sem tudja pontosan, hogy mi történt Rolanddal a múltban, de valami súlyos szarság lehetett, mert az az ember nem normális. Őrült zseni, megalomániás varázsló, őrült kozmikus erő, az egész enchilada. Megszállottan próbálja újjáépíteni ősi királyságát, a Sinárt. Letelepszik Ohióban, megteremti az Embereket, és nekilát, hogy megalapozza a királyságát.
Röviddel a váltás után találkozik egy nővel, Kalinával, és beleszeret. A nő teherbe esik, és a férfi először boldog, de aztán úgy dönt, hogy inkább megöli a méhében lévő gyermeket.

DA: Miért?

BD: Voltak már gyermekei a múltban, és nem mentek jól a dolgok. Erősek voltak, de mindegyikük meghalt, vagy ellene fordult, és utána halt meg. Senki sem tudja, hány gyerekét gyilkolta meg.

DA: Egyértelműen az év apja anyag.

BD: Kalinának más elképzelései voltak. Valahogy elcsábította Roland hadvezérét, és elszökött vele. Lehet, hogy mágia is közrejátszott. Roland üldözőbe vette őket. A nő valamikor egy lánynak adott életet. Roland utolérte őket, ezért a nő odaadta a gyermeket a hadúrnak, és szembeszállt a férjével, hogy időt nyerjen nekik. Minden jel szerint átkozottul jól végezte a dolgát. Huszonöt évet nyert a lányának, mielőtt Roland tudomást szerzett volna róla.

DA: Mi történt Kalinával?

BD: Szemen szúrta Rolandot, és a fickó megölte.

DA: Ebből egy szappanoperát lehetne forgatni.

BD: Tudod egyáltalán, honnan származik ez a kifejezés?

DA: Igen, te tudod?

BD: Timothy, bónusz kérdés. Honnan származik az a kifejezés, hogy szappanopera?

TH: Az elnevezésben a „szappan” szó egyes korai rádiósorozatokra utal, amelyeket reklámcélból nagy szappangyártó cégek szponzoráltak, az „opera” szó pedig a műfaj drámai cselekményére utal. Olyan véget nem érő tévéfilmek, amelyek gyakran olyan nőket ábrázoltak, akik legyőzik a férfiak tetteiből fakadó nehézségeket.

BD: Elcserélem Lisát rá.

DA: Passzolok. Mi történt a lánnyal és a hadúrral?

BD: A hadúr úgy döntött, hogy a lányból gyilkost csinál, és ez sikerült is neki. Ez a nő bármit meg tud ölni. Vannak beszámolók arról, hogy nyolcéves korában a határtól délre a gödrökben harcolt. Végül a hadúr meghalt, és tizenöttől tizennyolc éves koráig az egyikünk, Greg Feldman lovagjós gyámsága alá került.

DA: A miénk volt?

BD: Ja.

DA: Feldman tudott róla?

BD: Úgy néz ki. Kétszer próbálta beíratni az Akadémiára, és a lány mindkétszer elszökött. A beiratkozási naplót te is ellenőrizheted. Kate Daniels volt a neve.

DA: A kurva életbe.

BD: Végül Atlantában kötött ki, és összefutott Curran Lennarttal.

DA: Az első Bestiák ura a Falkában?

BD: Igen. Nyilvánvalóan volt valami azonnali vonzalom. És lesz még jobb is. Ted Moynohan volt ekkor az atlantai iroda vezetője.

DA: Már megint az a faszfej. Az ajándéksüti, ami soha nem fogy el. Még mindig nem értem, hogy lehetett ő a lovag-védő. Ha ez az ember a saját farkán kívül semmi másért nem lenne felelős, előbb-utóbb azt is meggyanúsítaná, hogy veszélyt jelent az emberiségre.

BD: Egyike volt az eredeti 50 embernek, akit Stone lovaggá ütött. Stone kedvelte őt a megbízhatósága miatt, és előléptette lovag-őrmesterré, majd miután meghalt, Heath vette át a helyét, aki a rangidőt a képességek fölé helyezte. Ugyanarról az emberről van szó, aki életnagyságú portrét rendelt Stone-ról, és arannyal kereteztette be...

DA: És ha Stone még élne, akkor Heath-et agyonütötte volna vele.

BD: És én sokat adtam volna érte, hogy lássam. Greg Feldmant, a lovagjóst, aki Kate gyámjaként szerepelt, meggyilkolták. Moynohan nem nyomozott az ügyében.

DA: Mi a fenéért nem?

BD: Feldmannak és neki gondjaik voltak egymással. Mikor Daniels megjelent, Moynohan felbérelte őt a Rend ügynökeként, hogy oldja meg a gyilkosságot.

DA: Mi a fasz van?

BD: A te tipped is olyan jó, mint az enyém. A dolog valójában sokkal bonyolultabb, de te kérted a zanzásítást. Egy ideig nekünk dolgozott. Közben az apja felébresztette a húgát is. A neve Erra, ő az emberi megfelelője egy atombombának. Az ősi időkben ő volt a hadvezére. Mérföldnyi címlistája van, olyanok, mint a Pestishozó és a Városfaló, és még kevésbé épelméjű, mint a bátyja. Roland valamiért Atlantába küldi, ahol összefut az unokahúgával. A szar kiborul. Egy járvány majdnem kiirtja a várost, őrült szarságok történnek, és végül Daniels végez vele. Közben kiderül, hogy ő és Lennart egy párt alkotnak, Moynohan pedig úgy gondolja, hogy az alakváltók nem emberek, és ki kellene őket irtani. Így hát a mi lányunk kilép, és elmegy az Alakváltók úrnőjének.

DA: ...

BD: Jól vagy?

DA: Csak gondolj bele. Bárcsak sikerült volna bent tartanunk. Megkaphattuk volna a saját atombombánkat.

BD [sóhajt]: Aha. Ez történik, ha az embereket az intelligenciájukat meghaladó mértékben lépteted elő. Akárhogy is, eltelt néhány év, és Roland és Daniels ha távolról is, de folyamatosan konfliktusba kerültek egymással. Eközben Heath épp egy politikai rémálomba vezetett minket szamárháton. A Rend hírneve zuhanórepülésbe kezd. Moynohannek, aki mostanra teljesen elmebeteggé vált, meggyőződésévé válik, hogy a Rend csak úgy maradhat fenn, ha szent háborút folytat egy gonosz ellenség ellen.

DA: És ezt honnan tudjuk?

BD: Írt erről egy feljegyzést Heathnek.

DA: ... Folytasd!

BD: Moynohan körülnéz valami ellenség után, aki ellen harcolhat, és rámászik Rolandra. Roland úgy dönt, itt az ideje, hogy személyesen találkozzon a lányával, ezért elküldi érte a hadvezérét.

DA: Hugh d'Ambray, egy újabb hatalmas púp a hátunkon.

BD: Csak egy púp volt a hátunkon, amíg Roland el nem taszította.

DA: Az az ember egy mészáros. Jelenleg biztonságos távolságban él Kentuckyban, és épp az új feleségével játszik, de abban a pillanatban, ahogy kilép az államból, úgy rajta leszek, mint egy kullancs.

BD: Oké. Folytassuk. Moynohan gondoskodott róla, hogy d'Ambray lemészárolja az egész atlantai csapatot, és felfedett egy d'Ambray mellé beépített ügynököt. Ez az ügynök...

DA: Elmondod nekünk még ma?

BD: Ez egy drámai szünet, Damian. Az az ügynök Nikolas Feldman kereszteslovag, Greg Feldman fia. Erre nem számítottál, ugye?

DA: Hogy képes ez a nő folyton ezt csinálni? Hogy van az, hogy minden alkalommal, amikor a pályája keresztezi a Rendét, egy hatalmas katasztrófával állunk szemben, és ő a lehető legrosszabb fényben lát minket?

BD: Balszerencse? Véletlen egybeesés? Sors? Akárhogy is, Heath nem hajlandó háborúba bocsátkozni Rolanddal, és valamiért úgy dönt, hogy Feldmant előlépteti lovag-védővé, és őt ülteti az atlantai iroda élére. Mariana de Leon felszólítja Heath-et, hogy mondjon le, és a te neved kerül szóba, mint lehetséges utód. Tudod, mi történt ezután. Miközben mi mindezek rendezésével és a belső polgárháborúnkkal voltunk elfoglalva, Roland és Daniels nyílt konfliktusba kerültek. Ennek a családnak veleszületett képessége, hogy földet követeljen magának.

DA: Definiáld a követelést.

BD: Kötődnek a földhöz és minden élőlényhez, ami azon él. Ha egy jelentős mágikus erő belép a területükre, megérzik és nyomon tudják követni. Olyasmi ez, amit szándékosan beléjük neveltek, hogy jobb uralkodókká tegyék őket. Úgy tűnik, mindennek nagy ára van, de ebbe most ne menjünk bele. Röviden: Roland megpróbálja megszerezni Atlantát, de Daniels megakadályozza, és helyette ő követeli a várost. Megállapodnak. Lennart lemond a Falkáról, a legkedvesebb apuka pedig a következő száz évben vigyázni fog az illemre. Alapvetően Lennart és Daniels nyertek egy kis időt.

DA: Nem tartott sokáig.

BD: Nem. Folyton bökdösi őket egy bottal. Ő és Lennart összeházasodnak, és a nő szül egy kisfiút, és ettől csak még rosszabb lesz az apja beavatkozása. Miközben a férfi zaklatja őket, egy ősi sárkány úgy dönt, hogy remek ötlet lenne megszállni a világot. Megnyit egy titkos dimenziót, ahol korábban elbújt a rabszolgahadseregével, és elkezdi elfogni és elevenen megfőzni az embereket. Az egész város összefog, hogy harcoljanak ellene, és Daniels valahogy meggyőzi Rolandot, hogy segítsen nekik. Megölik a sárkányt, és abban a pillanatban, amikor az elpatkol, Roland a lánya ellen fordul. Amikor a por leülepszik, Roland eltűnik, kidobják a világunkból.

DA: Hová?

BD: Senki sem tudja, de Feldman írt egy jelentést, amelyben azt állítja, hogy Roland egy a mi létsíkunkon kívüli birodalomban raboskodik, és soha nem tud onnan kiszabadulni. Nyomást gyakoroltam rá, hogy adjon magyarázatot, de még ez nem történt meg. Nincs a legjobb véleménnyel rólunk. Moynohanhoz hasonlóan ő is évek óta feljegyzéseket ír, amelyekben azt magyarázza, hogy Roland uralomra fog törni, Daniels pedig veszélyt jelent a demokráciára.

DA: Olvastam őket. Az érvei helytállóak voltak, de nekünk sokkal sürgősebb dolgaink voltak. Mi történt Danielsszel?

BD: Lemondott a földről, és visszament a külvárosba, hogy az ex-Bestiák ura férjével éljen.

DA: Csak úgy?

BD: Csak úgy. És itt van a csavar. Emlékszel a nénikéjére, akit megölt? Erra, a Pestishozó? Aki azt a sok címet viselte?

DA: Igen.

BD: Feltámasztották a csatatéren.

DA: Bruce, a halál örökké tart. A váltás óta eltelt évtizedek alatt senki sem tért vissza a halálból.

BD: Nos, ő igen. A pletykák szerint nem volt teljesen halott, és Danielsszel valamiféle megállapodást kötöttek. Röviddel azután, hogy a por leülepedett, elment. És itt van még egy kis ízelítő. Évekkel ezelőtt Daniels megmentett egy utcagyereket, egy Julia Olsen nevű kislányt. Lennart és Daniels hivatalosan is örökbe fogadták. Julia, akit Julie-nak becéztek, mágiaérzékelő volt, és furcsa képességekkel rendelkezett. Azt beszélik, hogy ő és Erra együtt hagyták el a várost. A hollétük hivatalosan ismeretlen.

DA: Tehát van egy ősi hadúr hercegnőnk, aki valahol az országban rohangál, valószínűleg járványokat terjeszt, és a jó hír, hogy talált egy furcsa képességekkel rendelkező tanítványt. Fantasztikus. Mennyire vagyunk biztosak benne, hogy Roland már nem jelent fenyegetést?

BD: Száz százalékig biztos. Daniels nem aggódik, és ő lenne az elsődleges célpontja. Ami Errát illeti, meg fogjuk találni.

DA: Mitől vagy ebben ilyen biztos benne?

BD: Mert így néz ki. [átad egy fényképet]

DA: ... Milyen magas?

BD: Hat láb kettő.

DA: Amikor azt mondtad, hogy több ezer éves, nem számítottam... erre.

BD: Nem. Ismerem ezt a tekintetet.

DA: Milyen tekintetet?

BD: Damian.

DA: Igen? Van valami, amit nem hivatalosan el akarsz mondani nekem?

BD: Nem, azt akarom, hogy jegyzőkönyvben legyen. Timothy feladata, hogy minden szót rögzítsen, ami itt elhangzik, és rohadtul biztos akarok lenni benne, hogy ezt írásban is rögzíti. Megértette, Hanson lovag-titkár?

TH: Igen, lovag-inkvizítor.

BD: Ez a nő egy tömegpusztító fegyver. Olyan dolgokra képes, amiket el sem tudunk képzelni. Elpusztíthatatlan fegyvereket és páncélokat tud készíteni a saját véréből. Több évszázados képzettséggel és tapasztalattal rendelkezik. A váltás kevesebb, mint ötven évvel ezelőtt történt. A legfejlettebb mágusaink hozzá képest csak csecsemők. Hagyd békén.

DA: Mhm.

BD: Halálosan komolyan mondom, Damian. Ez a nő csak bajt jelent. Ne keveredj bele. Komolyan mondom.

DA: Hallottam, amit mondtál. Köszönöm a jelentést, lovag-inkvizítor. A rend nagyra értékeli az erőfeszítéseidet.

BD: Figyelmeztettelek. Egyébként is, Julia Olsenre kell koncentrálnunk. Roland nagy érdeklődést mutatott iránta. Látták a Hattyúpalotájában, és a beosztottjai talmirként emlegették, ami azt jelenti, hogy tanítvány. Daniels megtanította a pengék használatára, Roland a mágiára, most pedig Erra vitte magával, és csak az Isten tudja, mire tanítja. Három személy ebből a családból úgy döntött, hogy tudásukat ebbe a gyermekbe öntik. Vajon miért? Ráadásul ez a lány évek óta az első sorból nézhette végig azt a zűrzavart, ami Atlantában politika néven történik. Szoros kapcsolatai vannak a Falkával és a boszorkánygyülekezetekkel. Továbbá szívesen látják Hugh d'Ambray Kentucky-ban lévő kastélyában is. Aggaszt engem.

DA: Tizennyolc éves?

BD: Épphogy. Nem tudjuk a pontos születési dátumát.

DA: Fiatal. Lenyűgöző. És valószínűleg borzasztó nagy hatalma van. Találd meg nekem, Bruce. Errát nem tudjuk megszerezni, Danielst elvesztettük, d'Ambray sem jöhet szóba, de Julie Olsen még a miénk lehet. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kihagyjuk. Nem csak Sinár uralkodó családja ébredezik. Szükségünk van a fejében lévő tudásra, különben gyorsan lemaradunk.

BD: Megtalálom. A kérdés inkább az, hogyan fogod meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzánk?

DA: Ő egy befolyásolható tizennyolc éves kölyök. A lovagok és a támogató személyzet van vagy nyolcvanezer ember, akik mind a mi oldalunkat választották. Csak vigyél el hozzá, és onnantól kezdve átveszem. Legyen ez a legfontosabb, Bruce.

BD: Értettem, nagymester.

Dolivo lovag-inkvizítor elhagyta a szobát.

DA [kezében Erra fényképével]: Mit gondolsz a nőről, Tim?

TH: Nagyon veszélyes, nagymester.

DA: Biztos vagyok benne, hogy az. Mit is mondott Bruce? Baj.

TH: Igen, nagymester.

DA: Tim, amikor az én koromba érsz, rájössz, hogy nem mindig a biztosra menni a legjobb stratégia. Végül is, mit ér az élet egy kis baj nélkül? Ezt ne írd le. Nem szeretnénk, ha Dolivo lovag-inkvizítornak nélkülöznie kellene a szépítő álmát.