Kedves Olvasók!

Ilona ma az alábbi kis beszélgetéssel lepett meg minket. Megtudjuk végre miről beszélgetett Maud Klaussal, amikor az meglátogatta.

Mindent megmagyarázok

- Mindent megmagyarázok - mondta Klaus. - De előbb sürgősebb dolgokat kell megbeszélnünk.

Ó, te csak azt képzeled. - Mi lehet sürgetőbb annál, mint hogy döntőbíró lettél? - Maud keresztbe fonta a karját a mellkasán. - Elmondtad már Dinának? Azt hiszi, hogy talán meghaltál.

- Tökéletesen megalapozott okaim volták rá, hogy így kezeljem a dolgokat.

- Ez most komoly?

Arland gyengéden megérintette a vállát. - Talán hallhatnánk az okát ennek a váratlan látogatásnak?

Ahhh. A nő legyintett a kezével. - Csak rajta.

Klaus az asztalnak támaszkodott, félig ráülve. Egy emlék megcsapta Maudot, és lelkileg kizökkentette az egyensúlyából. Pontosan így ült mindig, mikor még mindketten tinédzserek voltak, a szüleik fogadójában. Egyszerre volt nosztalgikus, mert itt volt, élve és láthatólag jól; szomorú, mert az anyjuk és az apjuk még mindig nem került elő; és dühítő, mert a Földön, ebben a pillanatban is, Dina épp betegre aggódta magát érte.

- Köszönöm - mondta Arland.

- Megbeszéltétek már az időpontot?

- Három hónap múlva - mondta a nő. - Szűk családi körben tartjuk.

- Azt javaslom, halasszátok el - mondta Klaus.

- Miért? Mennyi időre? - kérdezte Maud.

- Néhány év? - mondta Klaus. - Egy évtized lenne a legjobb.

- És miért kellene ezt tennünk?

- Ellenségeket szereztél magadnak - mondta a férfi.

- Légy konkrétabb - csattant fel a nő.

- Emlékszel a szörnyetegre, réges-régen, a fogadóban? Amelyik üldözött téged, amikor még kisgyerek voltál?

- A mukama. - Arland kivillantotta az agyarait.

- Elmesélted neki? Jól van. Ez megkönnyíti a dolgokat. A részleteket most nem tudom elmagyarázni, de a dolgok összefüggnek. Te, Dina, a korrupt ad-hal és a mukama. Mindezek egy bonyolult egésznek a részei. Ha most tartjátok meg az esküvőtöket, akkor meg fognak titeket támadni. Vannak olyan erők odakint, amelyek meg akarják akadályozni az egyesüléseteket. A legbiztonságosabb, legbölcsebb dolog, ha megvárjátok, amíg minden előkészület befejeződik. Ha adtok nekem egy évtizedet...

- Csak hogy átlássam a dolgokat - mondta Arland, az arca elsötétült. - Azt mondod, hogy ha megtartjuk az esküvőnket, a megmaradt mukamák megszállhatják a bolygót, hogy ezt megakadályozzák?

- Lényegében igen - mondta Klaus.

Arland szemében ragadozó fény szikrázott fel.

- Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte a nő.

Arland bólintott. - Valóban el kell halasztanunk.

- Örülök, hogy belátod, hogy ez a legbölcs... - kezdte Klaus.

- Nagyobbat kell tervezzünk - mondta Maud.

- Ó, igen. - Arland elvigyorodott, megmutatva az agyarait. - Sokkal nagyobbat. Mindenkit meg kell hívnunk. Körülbelül tíz hónap múlva készen állunk.

Klaus rájuk meredt.

- El kellene mondanunk anyádnak az inváziót - mondta Maud. - Lady Ilemina imádni fogja.

- Ó, nagyon fog örülni. - Arland a hatalmas kezét Klaus vállára csapta. - Köszönöm ezt az örömteli újságot, jövendőbeli sógorom. A legjobb híreket hozod. A miénk lesz a Krahr történelmének legpompásabb esküvője. Mindenkit meg fogunk hívni.

Maud elvigyorodott, és egy gyors csókot nyomott Arland ajkára. - Alig várom.

Hihi, Arland messzire jutott a "Ha megházasodom, teljes mértékben szándékomban áll minden előkészületet ráhagyni valaki másra" kijelentéstől. Azt hiszem, most fedeztük fel, hogyan lehet a vámpír férfiakat érdekeltté tenni az esküvői előkészületekben: ígérj nekik egy szörnyinváziót!