Még egy kis szösszenet, ez most a Perem világából, a harmadik rész alatt játszódik közvetlenül az előtt, hogy a fiúk felszöknének a sárkány kabinjába.

George és Jack az iskolában

Jack hunyorogva nézett három fiúra, akik elállták a folyosót. A történelemórája a második emeleten volt. És ő most a harmadikon tartózkodott. El kellett sétálnia a három srác mellett, hogy eljusson a lefelé vezető lépcsőhöz. A középsőnek, egy magas, sötét hajú srácnak az a félig ijedt, félig dühös tekintet volt az arcán, ami általában verekedésre utalt. Jól viselkedni verekedés közben nagyon nehéznek bizonyulna.

Jack megállt. Jobbra egy sor ablak ontotta a napfényt a hosszú, csempézett folyosóra. Balra több ajtó vezetett különböző tantermekbe. Az ajtók diákáradatot eresztettek be, és újabb áldozatokat nyeltek el az unalom újabb órájára. Túl sok tanú volt ahhoz, hogy gyorsan elintézze őket.

Ha jelenetet rendezne, hívnák Declant és Rose-t, akik szobafogságra ítélnék és figyeltetnék. Nem lenne éjféli repülőút Kaliforniába.

Egy pillanatra Jack fontolóra vette, hogy kimászik az ablakon, és lemászik a második emeletre. Nem lenne nehéz - álmában is képes lenne rá. Rose azonban kifejezetten figyelmeztette, hogy az iskolában ne másszon ki az ablakon.

Nem volt más választása. Jack átdobta a vállára a táskáját, és elindult a folyosón, miközben igyekezett unottnak látszani. A három gyerek rábámult. Igen, biztosan verekedés lesz. De talán nem itt. Ennyi emberrel a közelben bármit, amit elkezdenek, még azelőtt leállítanák, mielőtt valódi kár keletkezne, és mindketten bajba kerülnének. A sötét hajú kölyök előrelépett, elállva az útját. Ha a srác lendít, a gyomorszáján fogja eltalálni, mérte fel Jack. Csak egy rövid ütés, kiüti belőle a szart is, hogy ne tudjon sikítani, és továbbmegy.

- Jack Camarine! - A sötét hajú kölyök hangja egy kicsit túl magasra emelkedett. Fejek fordultak feléjük. Remek.

Jack megállt. - Igen?

- A nevem Rodward Grayson. A nagybátyám a summericki Earl Grayson."

Ez pontosan semmit sem mondott Jacknek. Várt, hátha több információ is kiderül.

Grayson mély levegőt vett. - Két nappal ezelőtt a banketten megsértetted a nagybátyámat.

Jack fejében összeálltak a darabkák. - A nagybátyád volt az, aki kurvának nevezte a nővéremet?

Grayson arca még jobban elvörösödött. - Ez most mellékes. Megsértetted a családomat. Elégtételt követelek.

Mi? Jack meredten bámult rá.

- Azt mondtam, elégtételt követelek! - ismételte meg Grayson.

Nyilvánvalóan elvártak tőle valamit, de Jacknek fogalma sem volt, hogy mit. - Kérdezd meg valamelyik barátodat, talán ők tudnak ebben segíteni.

Grayson élénkvörös lett.

- Verekedni akar veled, te hülye - mondta a nagyobbik srác a balján.

Jack közömbös pillantást vetett rá. - Nem fog neki tetszeni.

- Nem, te vagy az, akinek nem fog tetszeni - mondta Grayson.

- Rendben. Akarod, hogy itt helyben szétrúgjam a segged, vagy inkább később? Döntsd el, mert nekem órám van.

- Suli után, este nyolckor - mondta Grayson. - A gyakorlópályán. Légy ott, vagy mindenkinek elmondom, hogy gyáva vagy.

Abból, amit George reggel mondott az órák között, úgy volt, hogy addig maradnak az iskolában, amíg Gaston el nem jön értük alkonyatkor. Augusztus közepe volt, és a nap fél kilenc körül nyugodott le. Ha szerencséjük van, elintézheti ezt a zűrzavart, és rögtön utána el is mehet.

- Rendben. - Jack megvonta a vállát, és elindult a lépcső felé.

- Komolyan mondom, Camarine! - mondta Grayson.

Jack továbbment. A nagydarab szőke kölyök Grayson jobbján felállt, elállta az útját. Jack elrejtett egy vigyort, és futólag megütötte a vállával. Az ütéstől a szőke srác balra pördült, és eltűnt az útjából. Jack továbbment, az unott tekintetet maszkként tartva az arcán. Körülötte gyerekek váltak el, átengedve őt.

Talán mégis volt valami ebben a nemtörődömségben.

Elindult lefelé a lépcsőn, és látta, hogy George jön felfelé. Elérték egymást.

- Nyolc órakor meccsem lesz a gyakorlópályán - mondta neki Jack halkan.

- Kivel?

- Valami Grayson nevű idiótával. Azt mondja, megsértettem a nagybátyját.

- Találkoztam Graysonnal. Ezt nem ő találta ki. Valaki felbujtotta. - George a homlokát ráncolta. - Találkozunk a parkban.

Jack forgatta a szemét. - Álmomban is szétrúgom a seggét, George.

- Akkor is veled megyek.

Elindultak az útjukra. Jack lekocogott a lépcsőn. Soha nem tudta megérteni, hogy a normális embereknek miért kell mindent ilyen bonyolulttá tenniük.

###

Jack a nagy tölgyfa ágán feküdt, és figyelte az alatta elterülő világot. A gyakorlópálya egy nagyjából százötven láb széles, döngölt földdel borított teret foglalt el a tornacsarnok mögött – ami egy magas kőépület volt, sarkait vicsorgó medvék díszítették. Gondosan nyírt törpeciprusok szegélyezték a területet, mindegyikük körülbelül hat láb magas volt, és olyan alakú, mint egy fejjel lefelé fordított jégcsap. Balra feküdt az akadálypálya. Jobbra volt a hatalmas füves pálya, ahol a bel-ga-t játszották, ami egyrészt amerikai foci, másrészt európai foci, harmadrészt pedig a másik csapat tagjainak ütlegelése.

A tölgyfa a gyakorlópálya déli vége fölé nyújtotta ágait, és erről a pontról Jacknek kitűnő rálátása volt. Jó hely volt ez egy bunyóhoz, gondolta magában. A kollégium kihalt volt - a nappali tagozatosok hazamentek, az állandó diákok pedig a hálókörletük felé tartottak a tanulószobába. A tornaterem mögött senki sem lézenghetett, és ha mégis arra jártak, a ciprusok eltakarták a kilátást.

Jack elnyújtózott az ágon. Szép este lesz a sárkányon való repüléshez. Az esti levegőnek friss illata volt. A föld éppen kezdett kihűlni, és a meleg felszállt belőle, beleolvadt a sötétlő égboltba. Egy felhő sem volt a láthatáron.

Jack nem volt egészen biztos benne, hogy ez az egész párbajügy hogyan fog alakulni. Semmi értelme nem volt a harcnak, hacsak nem győzött, és ő eléggé biztos volt benne, hogy győzni tud. De Grayson zavarba hozta. Miért harcoljon valamiért, amit a nagybátyjának mondott, főleg, ha az az igazság volt. Ha a nagybátyja nem nyitotta volna ki a nagy, kövér száját...

Vérszomj öntötte el, és egy pillanatra Jack vöröset látott, akárcsak két nappal ezelőtt a díszteremben.

Jack beszívta a levegőt az orrán keresztül, és lassan kiengedte, megpróbálta a levegővel együtt kilélegezni az őrületet. Meg akarta ölni Grayson nagybátyját. Annyira meg akarta ölni, hogy hallotta a pulzust a férfi nyakában, és érezte a róla áradó izzadtság szagát. A világ két éjszakával ezelőtt váltott igazán élesre, és ez épp csak azelőtt történt, hogy elkapott valamit, és megölte. Vagy éppen egy harc előtt. Így vagy úgy, de vér volt benne.

Ez rossz volt, döntött Jack. Előbb vagy utóbb meg fog ölni valakit. Még soha nem ölt embert. Megkérdezhetné Larkot, milyen, de az nem lenne civilizált.

Három fickó balról megkerülte a tornatermet, és kisétáltak a gyakorlópályára. Az egyik Grayson volt. Egy rövid, széles kardot hordott bőrmarkolatban. A másik egy kisebb srác volt, akire Jack még a folyosóról emlékezett. A kisebbik kölyök Grayson jobbján állt. A harmadik srác idősebb volt, talán tizennégy-tizenöt éves, mint George. A haja sötét volt, mint Graysoné, és ő is a saját kardját hordta, egy hosszú pengét.

A nagydarab szőke srác, akivel Jack összeütközött a folyosón, hiányzott. Jack vigyorgott, kivillantva a fogait. Így van. Nem akart semmit.

Grayson megállt a tölgy alatt, balra nézett, jobbra nézett, megfordult, visszasétált, majd ismét a tölgyhöz sétált. - Mi van, ha nem jön el?

- El fog jönni - mondta az idősebb srác.

- Honnan tudod, Bosner?

- Mert ő egy Camarine. Arrogánsak. Meg fog jelenni.

- Örökbe fogadták - mondta a kisebbik srác.

Bosner úgy nézett rá, mintha a kisebbik gyerek hülye lenne.

Grayson balra menetelt, sarkon fordult, jobbra menetelt...

- Hagyd abba - mondta neki Bosner. - Nem kell aggódni. Mi hárman vagyunk, és ő meg csak egyedül.

- Úgy hallottam, az alakváltók úgy harcolnak, mint a démonok - okoskodott a kisebbik kölyök.

- Fogd be a szád - mondta neki Bosner. - Mindenki tudja, hogy az olyan állatok, mint ő, nem tudnak villantani. Meg tudom sütni ott, ahol áll.

Á, szóval ez egy ilyen harc lesz. Jack leesett az ágról, és Grayson mögött landolt. Grayson megfordult. Jack kivillantotta rá a fogait. Grayson egyenesen a levegőbe emelkedett, ugyanott landolt, és a kardját szorongatva hátrált.

Bosner ujjai körül halvány fehér fénylő csíkok gyűltek össze. - Ó, nézd csak! Mégiscsak sikerült. Pedig azt mondják, hogy az alakváltók nem tudják megmondani az időt.

George kilépett az egyik jobb oldali ciprus mögül. - Az öcsémnek jobb jegyei vannak algebrából, mint neked, Bosner. Biztos vagyok benne, hogy az idő meghatározása nem jelent neki kihívást.

George egy szélárnyékos helyet választott magának. Hahh.

Bosner grimaszolt. - Camarine.

George keresztbe fonta a karját, arisztokratikus gőgöt árasztva magából, úgy nézett ki, mint Declan kisebb változata. - Bosner. Mit keresel itt? Ez egy alsós párbaj.

- Azért vagyok itt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tisztességes lesz. Ne izgasd fel magad.

- És ezt szívjóságból teszed?

- Grayson az unokatestvérem - morogta Bosner. - Nem avatkozom bele, hacsak az öcséd nem kezd el csalni.

- Pontosan hogyan is csalsz egy párbajban? - George gúnyosan elmosolyodott. Jacknek el kellett ismernie, a gúnyos mosoly elég jó volt.

Senki sem válaszolt.

- De igazad van. Tisztességesnek kell lennie. - George egy pillanatra lehunyta a szemét.

Egy hatalmas, sötét alak vált le a tetőről, lezuhant, mint egy kő, és George mellett landolt a fűben, hatalmas mancsai sarló alakú karmaival a fűbe vájtak. A vállánál olyan magas volt, mint George, csakhogy a fenevad négy hatalmas lábon állt. Kemény izmok szegélyezték oroszlánszerű testét, amelyet hatalmas, bőrszerű szárnyak árnyékoltak be, mindegyiknek borotvaéles karmok voltak a hegyén. A fenevad mögött hosszú, hajlékony, tüskékkel borított farka suhogott.

A lény leeresztette széles fejét, sötétvörös sörénye hosszú szálakban lógott lefelé. Az arca volt a legrosszabb. Akárhányszor is nézte Jack, sosem tudta megszokni. Egy férfi arca, sebhelyes, oroszlánbőrbe burkolózva, égővörös szemekkel meredt a fiúkra. A fenevad kinyitotta a pofáját, hosszú, vörös szakálla összeolvadt a sörényével, és megmutatta nekik az agyarait, két sor hosszú, éles fogat, amelyek arra lettek tervezve, hogy húst tépjenek és csontot zúzzanak. Mély morgó hang tört elő belőle. - Mester...

Grayson elsápadt, mint egy lepedő. A kisebbik kölyök megdermedt a helyén, mint egy rémült nyúl. Bosner három lépést hátrált.

- Most már egálban vagyunk - mondta George. - Három három ellen.

- Ez micsoda? - A kisebbik gyerek a mantikórra mutatott.

- Ez Regulus. - Mondta Jack. - George készítette.

- Valójában felélesztettem - mondta George.

- Élőhalott? - Grayson hátrált egy lépést.

- Nem egészen - mondta George. - Nem vagyunk egészen biztosak benne, hogy mi is ő. Egy külön osztályba tartozik.

- Hogy lehet ez egálban? - követelte Bosner. – Nálatok van egy alakváltó és egy szörnyeteg?

- Mielőtt kijöttem volna, az öcsém ott áll egyedül az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az unokatestvéred, a barátja, és te a villantásoddal együtt.

- Mondtam, hogy nem fogok beleavatni!

- Addig nem, amíg Jack péppé nem veri az unokatestvéredet, és akkor te megsütnéd a varázslattal.

- Ez baromság!

Regulus George felé fordította az arcát. - Megölhetem?

- Nem. Nem avatkozom bele, ha te sem, Bosner. Maradj ki ebből a harcból, és nincs miért aggódnod.

- Nem hiszek neked!

George hangja jeges nyugalomra váltott. - Most azzal vádolsz, hogy hazudok?

- Akinek inge, az vegye magára! – vágott vissza Bosner.

- Harcolhatok vagy sem? - kérdezte Jack.

- Nem tudom. - George széttárta a karját. - Kérdezzük meg Bosnert.

Egy férfi átugrott az edzőpályát a bel-ga pályától elválasztó alacsony kerítésen, és közöttük landolt. Alacsony volt, úgy öt láb és hat hüvelyk, és még alacsonyabbnak tűnt, mert izmos volt, mint egy medve. Hosszú fekete haja az arcába omlott. Szemei visszatükrözték a naplemente fényét, és ezüstösen csillogtak.

Jack elfojtott egy sziszegést, amely a torkában gerjedt. A Gastonból áradó illat azt jelezte, hogy "nem ember".

A kiskölyök a tornaterem biztonsága felé vette az irányt.

- Hagyjátok abba a hülyéskedést - ugatott Gaston. - Azt várjátok tőlem, hogy visszatartsam a Tükör sárkányát?

- Ezt majd máskor intézzük el - mondta George.

- Már alig várom - mondta Bosner.

- Ne nevettess!

- George! – csattant fel Gaston hangja.

- Gyerünk, Grayson. - Bosner a tornaterem felé menetelt. Grayson egy hosszú pillanatig bámulta őket, majd megfordult és követte.

Gaston az ellenkező irányba indult. Jack felsóhajtott, és követte. George megveregette Regulus vállát. - Nem jöhetsz velünk. A kabin túl kicsi, és a sárkány megérzi, ha követsz.

- Értem, mester. Nem követlek, de meg foglak találni titeket.

A mantikór szárnyát csapkodva felugrott, és felszállt az égbe. George rohant, hogy utolérje.

- Hagynod kellett volna, hogy szétrúgjam a seggét - mondta Jack.

- Nagyobb, mint te - mondta neki George. - Bosner maga nem tudott veled megküzdeni, mert két osztállyal feletted jár, ezért Graysont bíztatta fel. Bosner villantása világoskék, majdnem fehér. Az első adandó alkalommal félbevágott volna.

- Én előbb ölném meg őt.

- És akkor még nagyobb problémánk lenne.

- Csak nem értem, mi értelme volt a beszélgetésnek?

- Ó, fogd már be, Jack!

- Nem, csak azt akarom tudni, hogy legközelebb, amikor harcolnom kell, hagyjak-e rá egy plusz órát?

George a szemét forgatta. - Fogd be!

- Te fogd be.

- Kevesebb beszéd, több séta - parancsolta Gaston. - A sárkány egy óra múlva indul, és még rengeteget kell gyalogolnunk.