Kedves Olvasók!


A következő fordítás kicsit lassabban lesz kész, mivel hosszabb a szokásos könyveknél, de hoztam egy kis előzetest:


Meg a bölényekre nézett, majd rá. - Azt mondtad, hogy kis bölényeket kapunk.
– Ezek kis bölények - válaszolta Simon.
Felemelte az egyik kezét, hogy a nőstény falkára mutasson. - Azt hittük, hogy bébibölényekre gondoltál.
– Az egyéves bölények közel állnak a bébihez.
– Ne menjünk bele - mormogta Kowalski.
– Különben is - folytatta Simon, nem törődve a férfival -, ha borjakat hoztunk volna, az anyákat is el kellett volna hoznunk, és azok nagyok.
– Ó - mondta Meggie. Ő és a nőstény falka a bölényeket bámulták.
– Még ha nagyobbak is, mint amire számítottunk, egész aranyosak - mondta Ruthie. - És olyan szelídek.
Jerry Sledgeman megvakarta a fejét, és a fákat nézte. Vlad az öklét a szájára szorította, és mereven a földet bámulta. Nyx pedig egy jóllakott Vámpír önelégült mosolyát sugározta mindenkire.
Jackson éppen a Faltafelben csillapította az étvágyát, de Nyx nem maradt éhes az út során. A szelíd bölények tanúskodtak erről.
– Hogy fogod hívni őket? - kérdezte Meggie.
– Ebédnek? - ajánlotta Simon.


11 megjegyzés: