Kedves Olvasók!

Lassan csepegtetem az információkat, a könyvben jelentősége lesz Linus képességeinek egy egészen különleges módon is, remélem attól mindenki olvadozni fog.

 

Szakmai udvariasság



Linust a műhelyben találtam. Frida nagymama páncélozott járműbirodalma és Regina kisebb műhelye között vájt magának helyet. Amikor beléptem, furcsa fémalkatrészek gondosan elrendezett mozaikjának közepén állt. Mellette feküdt egy alaposan kibelezett, egykori Paladin, egy mobil tábori tüzérségi rendszer burka, amely úgy nézett ki, mint egy tank, de nem volt az. Frida nagyi a munkapadjánál állt, bal karját behajlította, a jobb könyökét rátámasztotta, míg a jobb kezével eltakarta a száját.
Frida nagyi meglátott engem. - Kérlek, mondd, hogy azért jöttél, hogy elvidd innen. Nem tudom, meddig bírom még ezt elviselni.
– És én még azt hittem, hogy megegyeztünk, Frida Afram. - Linus elgondolkodott az alkatrészek sokaságán.
– Amikor eladtam neked a Szent Györgyöt, nem tudtam, hogy feldarabolod.
– Olyasmit csinálok belőle, amit használni tudunk.
Linus felemelte a kezét, ujjait felfelé tartva, mintha egy pohár konyakot dédelgetne. Az ujjbegyeiből áttetsző zöld csíkok csordogáltak. Két véletlenszerű rész emelkedett a levegőbe, megcsavarodott, és összeolvadt. Ahogy egyesültek, aranyszínű fényimpulzus villant fel ott, ahol összeértek, és vékony erekben futott végig a fémen. Az új rész lefelé lebegett, és finoman megpihent a padlón.
Frida nagymama megrázta a fejét. - Szakmai udvariasság, Linus. Senki sem akarja látni, hogyan készül a kolbász.