Halloween-i szösszenet az Andrews Háztól

A bébiszitter és a bohóc

Amikor Arabella egy kávézásra szóló meghívót küldött Mod R (Andrews-ék közösségi média szakembere) postafiókjába, nem sokat hezitáltam rajta. Az alkalomszerű találkozások kettőnk között nem voltak szokatlanok, és az évek során hozzászoktam a „valami vicceset akarok elmesélni neked” hangneméhez. De amikor becsúszott a velem szemközti székre, sütőtökös tejeskávéval a kezében, tudtam, hogy ez most jó lesz.

– Oké, ki vele. Gyakorlatilag zizegz.

– Nem fogod elhinni, mi történt Neváéknál a múlt hétvégén.

– A kis Arthur egy játék xilofonból és a rágókájából tervezett egy újabb óriáskaliberű ágyút?

– Hát igen, azt már korábban megcsinálta, az én kis zseniális unokaöcsém. De ez még nem minden! Azt talán hallottad, hogy Neva és Connor elmentek nyaralni Puerto Ricóba...

– Láttam a Herald képeit! Olyan az a hely, mint a paradicsom!

– Annyira szükségük volt rá. Önként jelentkeztem baba- és házfelügyeletre, mert Fellel le akartam vadászni a születésnapi ajándékaimat. Nevada mindig mindent megtesz, hogy elrejtse őket, tudod, hogy megy ez...

– Igazságkereső, aki titkokat őriz, meg ilyesmi.

– Nos, igen - mondta Arabella, és belekezdett a történetébe. - Szóval, épp körbeosontam a házban, amíg Arthur szundikált, szekrényekben és gardróbokban kutakodtam. Egyszer csak Fel megállt az egyik vendégszoba előtt a folyosón, és csendben jelezni kezdett, ami veszélyt jelent, mert ő a világ legjobb kutyája.

Felszisszentem. - Bent a Rogan Ház kúriájában?!

– Kinyitottam az ajtót, és ott állt egy bohócszobor - egy igazán hátborzongató, vintage bohóc, hámló festékkel és cérnavékony, fodros gallérral, csukott szemmel, az állkapcsa pedig olyan volt, mint egy drótokból és agyarakból álló rémálom. Úgy nézett ki, mintha Jokernek és Harley-nak lett volna egy cyberpunk szerelemgyereke.

– Úristen, pont ezt akartad! Végre beadták a derekukat, és megvették neked a kísértetjárta vidámpark animatronikáját!

– Én is így gondoltam. De Fel teljesen kivicsorította a fogsorát, és valami egyszerűen nem stimmelt. Volt az a kis megérzésem. Szóval felhívtam Connor biztonsági embereit, és leellenőriztettem velük, mikor szállították ki a bohócot.

– És?

Arabella gonoszul elmosolyodott. - Ügyeltem rá, hogy az ajtóban legyek, amikor beszélek, és hogy nagyon izgatottnak és sebezhetőnek tűnjek.

Vihogás, horkantás, röhögés. - Az egész tehetetlen bébiszitter fantázia, mi?

– Bogár egyébként borzalmasan játszik. Soha ne számíts rá, hogy improvizálni tud. Amikor hagytam, hogy véget érjen a hívás, és megfordultam, a bohóc kiszámíthatóan kinyitotta a szemét, és viszonozta a tekintetemet.

– Illúziómágus?

– Valamilyen Kiemelkedő variáns extra pózolással. Aztán azt mondta: „Már vártam rád”. Annyi ideje volt, hogy kitaláljon egy jó szöveget, de nem, mindig az elcsépelt közhelyhez nyúlnak! A gyereket akarja, engem megkímél stb stb stb.

– Második számú hiba, bohóc fiú! És végül... tulajdonképpen életre-halálra kihívott?

– Jaj, nem, nem öltem meg. Csak egy kicsit elszórakoztam vele, kikérdeztem, ki küldte, aztán ajándékcsomagolásban átadtam az MNN-nek. Augustine néhány illúziókísérletet tervez. Nem lesz szép látvány.

Ezzel Arabella gúnyosan tósztra emelte a tejeskávéját: - A születésnapi szimatolgatásra, a hátborzongató bohócokra és az okos döntésekre.

Vigyorogva odakoccintottam a kávéscsészémet az övéhez. - A legmenőbb nagynénire!