Kedves Olvasók!

Egy rövid epizód Kate Daniels világából:

Ne harcolj a sorssal

Tisztelt hölgyeim, uraim és mások, a nevem Dina Demille.  Üdvözlöm önöket a Tea és Csevegés legújabb kiadásában.  Mai teánk Harney és fiaitól a Viktoriánus londoni köd, vendégeink pedig Hugh d'Ambray, a Vaskutyák preceptora és Roman, a Fekete volhv.

Roman: Kérem, a Roman is megteszi. A Fekete volhv az apám.

Hugh: Egyébként hogy van? Legutóbb úgy hallottam, hogy összeveszett Makoshsal.

Roman: Igen, nagyjából olyan jól ment a dolog, ahogy képzeled.  Ha a Sors istennőjével dacolsz, azt kapod, amit megérdemelsz.

Hugh: Csak csodálkozom, hogy sikerült felbosszantania.

Roman, vállat vonva: Ez az ő különleges képessége. Senki sem harcolhat a Sors ellen. Ami lesz, az lesz.

Dina: Ezzel elérkeztünk az első kérdésünkhöz.  Roman, tisztáznád ezt nekünk?  Valójában mi a teljes neved? Roman Semionovics?  Jól ejtem ki?

Roman: Igen jól, de nem ez a nevem. 

Dina: Akkor rosszul írtuk?

Roman, felsóhajtva: Az orosz nevek három részből állnak: a keresztnévből, a középső névből, ami az apa keresztnevéből származó patriarkális jelentésű, és a vezetéknévből. Hivatalos környezetben a keresztnévvel és a középső névvel szólítanak meg minket. A te neved tehát Dina Gerardovna lenne. Hugh pedig Hugh Aszklepioszovics.  A francba.  Ezt nem kellett volna elmondanom.

Hugh: Ne aggódj emiatt.  A következő könyvben úgyis kiderül, ha egyáltalán megírják.

Roman: Nekem mondod? Mióta is ülnek az én könyvemen? Már négy éve? Öt?

Hugh: Nekem három. Túl sötét.

Roman: Ó, tényleg? Minden tiszteletem a tiéd, de kettőnk közül az én könyvem lenne az igazán sö...

Dina: Roman, a névvel kapcsolatban?

Hugh: Igen, hogy a fenébe találták ki a Semionovicsot?

Roman: Volt egy jelenet az egyik könyvben, ahol apámat, a nagybátyámat és anyámat hivatalosan bemutatták. Szóval apámat Grigorij Szemionovicsként mutatták be. Grigorij, Szemion fia. A nagybátyám, aki más apától származik, szintén ott volt, és ő Vaszilij Jevgenyijevics, Vaszilij, Jevgenij fia.

Hugh: Csak azért döntöttek úgy, hogy a vezetékneved Szemionovics, mert ez az apád középső neve?

Roman: Tudod, milyenek az olvasók.  Elhamarkodottan következtetnek, aztán amikor megpróbálod megmagyarázni a dolgokat, azt mondják, hogy nem tudod, miről beszélsz, és ők jobban tudják nálad, hogy mi a neved.

Dina: Roman Grigorijevicsnek hívnak? Ez a keresztneved és a középső neved, ugye?

Roman: Igen.

Dina: Grigorijevics. Mi a család vezetékneve?

Roman, megint csak sóhajtva: Tihomirov.

Hugh: Azt jelenti, hogy csendes világ.

Roman: Tihomirov. Ez az, amire törekszünk.

Hugh: Hát, ez hirtelen nagyon nehéz lett.  Egyébként jó a tea.

Dina: Köszönöm.  A következő kérdésem hozzád szól, preceptor.

Hugh: Csak Hugh. Preceptor régen voltam.  Azt az életet magam mögött hagytam.

Dina: Most mi vagy?

Hugh: Félnyugdíjas. Csak egy egyszerű, szabadúszó úriember...

Roman: Khmm-khmm-khmm.

Dina: Itt egy szalvéta.

Roman: Szabadúszó úriember?  Talán inkább egy vidéki földesúr?

Hugh: Igen. Az is.

Roman: És nyugdíjaztak? Honnan?

Hugh: A bányából.

Roman: Elnézést, de melyikünk robbantott fel egy erődöt két hónapja, aztán állt a romokon egy troll fejével a kezében?

Hugh: ...

Roman: A törmeléken, vérben úszva, üvöltve, mint egy őrült.

Hugh: Szerintem az a holló be volt lőve. Mit kerestél az én környékemen, Roman?

Roman: Nem hozzád kapcsolódó ügy miatt voltam ott. Olyan rohadt nagy zajt csaptál, hogy megálltam, hogy megnézzem, mi ez a nagy felfordulás. A trollfejek lecsapása is része volt a nyugdíjazási csomagnak?

Hugh: Ez inkább csak egy mellékes juttatás.  Hogy megy a szerelmi életed, Roman?

Roman: Jól megy.

Hugh: Ó? Szóval sikerült túljutnod az első randin, vagy az összes csinos nő, akivel találkozol, még mindig sikítva menekül, amint jobban megismer?

Roman: Nem tőlem félnek. A családomtól. Ezt neked is tudnod kéne.

Hugh: Ez meg mit jelentsen?

Roman: Mit gondolsz, mit jelent?  Azt hiszed, hogy nem tudom? Tízezer láb magasból is éreztem őt a levegőben. A tollaim majdnem kifehéredtek a stressztől.

Hugh: Célozgatsz valamire a feleségemmel kapcsolatban?

Dina: A madárral kapcsolatban...

Hugh: Kérdeztem valamit, pap.  Mondtál valamit a feleségemről?

Roma: Igen, mondtam.  És akkor mi van? 

Dina: Nincs szükség erőszakra.

Hugh: És ki vagy te, hogy ítélkezz?  Elfelejtetted, hogy te kit szolgálsz?

Roman: Soha nem felejtem el. Mérlegelned kellene a következményeket. Az élő, lélegző következményeket, amelyek abból eredhetnek...

Dina: Sajnálom. Meg kell szakítanunk a beszélgetésünket. A vendégeinknek van egy kis elintézni valójuk.  Különböző helyeken, sok-sok mérfölddel elválasztva.  Csatlakozzanak hozzánk legközelebb is a Tea és Csevegésben.