Kedves Olvasók!

Találtam egy kis részletet, amelyet megosztok veletek. Nemcsak mi készülődünk az ünnepekre, hanem a Mások is.

– Tudtad, hogy ezeknek a Mikulás-lényeknek karmai vannak? - kérdezte Simon. Eszébe jutott valami, amit korábban hallott róluk. - Gondolod, hogy a Mikulások egyfajta Sanguinati?

– Micsoda? - visított Ruthie.

– Várj! - szólalt meg Merri. - Ők nem...

– A Sanguinatinak agyara van, nem karma - mutatott rá Vlad.

– De a Mikulások le tudnak menni a kéményeken, hogy ajándékokat szállítsanak - érvelt Simon. - A Sanguinati átváltozhat a füst formájába, és lejuthat a kéményeken.

– Abban a ruhában? - grimaszolt Vlad. – Egy olyan Sanguinati sem létezik, aki hajlandó lenne ilyen ruhát viselni.

– Talán a Mikulások azért viselnek piros ruhát, hogy elrejtsék a vérfoltokat, amikor megeszik a rosszcsont gyerekeket.

– Nem! - Merri a kezével a pultra csapott. - Nem, nem, nem! A Mikulásnak nincsenek karmai, és nem eszik gyerekeket. Ő egy vidám, varázslatos ember, aki ajándékokat hoz a jó fiúknak és lányoknak szerte a világon.

– És mit hoz a rossz gyerekeknek? - kérdezte Vlad.