Második történet
ÜLDÖZD EL A SÖTÉTSÉGET (9. FEJEZET)
I. rész LYRE
– Ez egy rossz ötlet - mormolta Lyre.
Piper a bokrok között mellette guggolva pisszegett rá, miközben a gyepszőnyegre koncentrált, amely közöttük és a Konzulátus között húzódott. A kastélyban nem volt élet, az ablakai mozdulatlanok és sötétek voltak. Három nappal ezelőtt sokkal mozgalmasabb volt minden, amiatt az egész letartóztatás dolog miatt. Plusz a choronzon-támadás. Sok mindenre hajlandó volt az új élményekért, de ezek nélkül meg tudott volna lenni.
Nem bízott a mostani csendben. Jó pár nap telt már el a Sahar "ellopása" óta, hogy a démoni pletykalapok kiköhögjenek már néhány valós információt, és Ash és Piper kis kalandja az egészségügyi központban még nagyobb figyelmet kelthetett. Azért a lehetőségért, hogy a Saharra tehessék mohó kezüket, túl sok démon lett volna hajlandó megfigyelni egy konzulátust - vagy betörni és csapdát állítani.
Lyre az orrát boldogtalanul felhúzva a mellette álló lányról a háta mögött álló sötét fákra pillantott. Miután az egészségügyi központban egy bérgyilkos felnyársalta, majd Vejovis meggyógyította, Ash úgy aludt, mintha meghalt volna. Lyre és Piper elrejtették a kocsiban, és amennyire tudták, faágakkal álcázták. Lyre megszőtt néhány extra védelmet, amikor Piper nem figyelt, de még mindig ideges volt. A védővarázslatai ellenálltak a véletlenszerű ellenőrzésnek, de ha valaki elég erősen nézte...
Sóhajtva újra a kastélyra összpontosított. Minél gyorsabban betörnek és kijutnak, annál jobb. Valószínűleg erősebben kellett volna próbálnia lebeszélni Pipert erről, de neki is megvoltak a saját okai a vakmerő kis vállalkozásukra.
– Tényleg fel fogunk mászni arra a fára? - suttogta, és a juharfára hunyorgott, amit Piper korábban mutatott. Nem ellenkezett a lány tervével, de a gyepen való átkelés és a fa megmászása túl sokáig veszélyesen kiszolgáltatottá tenné őket. A lány mögé nyúlt, és enyhén megcsípte az inge hátulját. Varázslat csapott ki az ujjai közül, és észrevétlenül végigsiklott rajta. Néha a mágikus képességek hiánya kényelmes volt - legalábbis neki.
– Különben hogyan jutnánk be? - válaszolta a lány. – Az ajtókat nem használhatjuk.
Valóban, sárga rendőrségi szalag barikádozta el a bejárati ajtót, és valószínűleg az volt rá felírva, hogy kellemetlen dolgokra képes, ha elszakítják.
– A földszinten rengeteg ablak van - mutatott rá, és nyert magának még egy pillanatot, miközben befejezte az álcázó varázslatot. Trükkös volt, hogy a ruhája fölé szőtte, nem pedig a testébe - de azt a lány észrevette volna.
– Erre számítanak majd - felelte türelmetlenül. - Régebben mindig azon a fán keresztül jutottam ki és be a szobámba.
– De...
– Menjünk - szakította félbe a lány, és mozgásba lendült. Az inge éppen akkor húzódott ki az ujjai közül, amikor aktiválta a varázsigét. Valószínűleg észre sem vette, ahogy a mágia végigsuhant a bőrén, mint egy hűvös szellő.
Morogva a lány kapkodása miatt, egy sokkal gyorsabb álcázó varázslatot varázsolt magára, és utána sietett. Megragadta a juharfa legalsó ágát, és felpattant rá. A férfi követte, ahogy a lány felhúzta magát a felső ágakra. Amikor a lány megállt a tető magasságában, és lenézett rá, a férfi elvigyorodott, megcsodálva a lány lábának és hátsó felének szokatlan, de nagyon kellemes látványát.
– Szóval - húzta el a száját, miközben a föld felé pillantott, nem igazán tetszett neki a zuhanás. - Hogy jutunk oda az ablakodhoz? Túl magasan vagyunk.
A lány a fal felé mutatott. - Az én ablakom ott van. Fel kell ugranunk a tetőre.
– Hát, persze. - forgatta a szemét a démon. – Csak így van értelme.
Felugrott az ereszre. A férfi utána ugrott, és félrehúzódott a tetőn, aztán megvárta, amíg a lány kipattintja az ablakon a rácsot, és bemászik. A férfi utána lendült.
A szoba egy katasztrófa-sújtotta terület volt, Piper összes holmija szét volt szórva a térben, a pusztítás különböző állapotában. A lány arca eltorzult, ahogy végignézett rajta. Megállt mellette, inkább rá, mint a szobára koncentrált. Nem akarta mutatni, nem hagyta, hogy látszódjon rajta a fájdalom, de a látvány bizonyára fájt neki. A férfi tétovázott, aztán könnyedén végigsimított a lány kézfején.
A lány ujjai a férfi kezére szorultak, és erősen megszorították.
Az egész eddigi átkozott "kalandjuk" egyik fájdalmas élményt hozta a másik után, de ez a szarság eddig csak rá és Ashre volt jellemző. Piper soha nem ismert ilyen életet. Egy mágia nélküli tinilánytól hisztérikus sírást várt volna, de nemcsak, hogy mindent szinte panasz nélkül viselt el, hanem a lehető leghasznosabbá is tette magát. Tudta, hogy a lány temperamentumos, de sosem gondolta volna, hogy ennyire kemény.
– Nem a choronzon tette mindezt - suttogta a lány.
– Nem. Gondolom, a prefektusok voltak, akik a kő után kutattak.
A lány remegve kifújta a levegőt, és egy apró lökött rajta az ajtó irányába. - Menj, hozd a ti holmitokat. Én átöltözöm és összepakolok pár dolgot.
A démon óvatosan belépett a folyosóra, és életjelek után kutatott, mielőtt a szobájába sietett. Azt is majdnem olyan alaposan feldúlták, mint Piperét, a csomagját kiborították, a ruháit pedig szétszórták. Leguggolt az ágy mellé, és benyúlt az ágy alá, vakon keresve az ujjaival a rést, amit a matrac bélésébe vágott.
Mágia zsibongott a bőrén, és vadul elvigyorodott. Szóval hiába aggódott. Azok a szemét prefektusok valószínűleg még csak fel sem fedezték a védővarázslatát, nemhogy feltörték volna.
Egy ujjmozdulattal hatástalanította a védelmeit, és előhúzta az ágy alól az elrejtett tárgyat. Egy ezüstlánc csüngött az ujjain, rajta színes drágakövek szikráztak a félhomályban. Kevesebbet kellett aggódnia a varázslatai titokban tartása, és többet az elvesztésük miatt. Legközelebb óvatosabban veszi majd le.
Átdobta a láncot a feje fölött, az ismerős súly a nyakára telepedett, és a szétszórt ruhái felé fordult, felkapott egy fekete pólót, egy farmert és a cipőjét. Levetkőzött, és magára húzta az új ruhadarabokat, meggyőződött róla, hogy a láncot a póló alá tűrte, majd felkapta a csomagját, és újabb ruhákat gyömöszölt bele.
Minden mást otthagyva átment a folyosón Ash szobájába, amit hasonló állapotban talált. Csak egy percbe telt, mire megtalálta Ash védővarázslatait - azokat, amelyeket Lyre tanított neki évekkel ezelőtt. Az ő szövetei sokkal jobbak voltak, mint azok, amelyeket Ash a kiképzés során tanult, nem is beszélve arról, hogy egyediek és nehezebben hatástalaníthatók.
A drakóniai rejtekhelyén a mágikus mágneskövek helyett fegyverek voltak, és Lyre néhány ruhával együtt Ash csomagjába dobta őket. Éppen be akarta cipzározni, amikor észrevette a sarokban a nehéz fekete csizmát. Azokat is beletuszkolta. Egészen biztos volt benne, hogy Ash, akárcsak ő, inkább menekült volna el a Konzulátusról pőre fenékkel, csak a csizmájában, minthogy egy olyan szaros cipőt kelljen viselnie, amit loptak maguknak.
A két csomaggal az egyik kezében visszatért Piper szobájába, halványan remélve, hogy talán még rajtakapja, amint átöltözik.
Sajnos a lány már teljesen fel volt öltözve, és épp becsukta a hátizsákját, amikor megérkezett. Az új arany felsője az alakjához simult, bár a férfi látta rajta, hogy több réteg ruha van alatta. És az a farmer. Mindenhol szűk volt.
– Szia, szépségem - mondta mosolyogva.
A lány felpillantott, és bár forgatta a szemét, tudta, hogy tetszik neki. Ha a lánynak nem tetszik a bókja, akkor hivatalosan is ő volt a leginkompetensebb inkubus az Alvilág ezen oldalán.
– Mindent összeszedtél? - kérdezte, úgy téve, mintha nem vizsgálná meg alaposan az új ruháit. Határozottan visszafogta magát, mielőtt a lány elidőző figyelme eltérítette volna az elkalandozó gondolatait.
– Igen - válaszolta, miközben átadta a saját és Ash csomagját. A lány lazán kilökte mindhármat az ablakon, és a démon összerezzent a tompa csattanásra.
– Van valami jele embereknek? - kérdezte.
– Nem.
– Kiváló.
– Azért még mindig óvatosnak kell lennünk - emlékeztette a lányt, miközben a tekintete lefelé siklott, mintha átlátna a padlón. Ha Ash érzékeivel rendelkezne, meg tudná állapítani, hogy egyedül vannak-e a kastélyban vagy sem.
– Igen, igen. - A lány elutasítóan legyintett a kezével, tehát megint csupa önbizalom.
– Piper...
A lány belépett a folyosóra, és a válla fölött hátraszólva kérdezte: - Hol van a kalandvágyad, Lyre?
– Ennek nem kellene kalandnak lennie - motyogta, miközben követte a lányt. - Sietnünk kell. Nem szeretem egyedül hagyni Ash-t.
Piper magabiztossága megingott. A lépcső tetején egy pillanatnyi óvatos megállás után leereszkedtek az előcsarnokba, amelyet összetört faldarabok és Ash vérének foltjai díszítettek. Lyre orrlyukai kitágultak. Nem rendelkezett a drakóniai szaglásával, de nyugtalanítóan sok illatot tudott kiszűrni a térben - köztük néhány határozott démoni illatot is.
Aztán meghallotta a hangokat.
– Piper - sziszegte.
A lány szemei elkerekedtek, amikor ő is meghallotta - egy férfi és egy nő beszélgetett halkan, miközben az előcsarnok felé tartottak.
– Gyorsan - kapkodta a levegőt Piper. - Ide befelé.
Megragadta a srác karját, belökte az első szekrénybe, és behátrált utána, a nyitott ajtótól legtávolabbi sarokba kényszerítve őt. A lány illata elöntötte a démon orrát, amíg meg nem érezte a közeledő párost. Nem érzékelt semmilyen közeli démoni jelenlétet, de ez nem jelentette azt, hogy nem voltak ott.
– ... nem hallottam semmit - tiltakozott egy férfihang.
– Azt hittem, hangokat hallottam - vágott vissza egy nő.
– Csak képzelődtél. Valószínűleg azért, mert olyan rohadt unalmas itt.
Beszélgetésük egyre hangosabb lett, ahogy beléptek az előcsarnokba, és megálltak. Piper odanyomódott Lyre-hez, és a férfi a derekára tette a kezét, hogy a helyén tartsa, mielőtt a lány igazán elvonja a figyelmét. Fontosabb dolgok miatt kellett aggódnia, például hogy ki volt ez a férfi és nő, és mi a fenét keresnek a Konzulátuson.
– Nincs ott senki - vakkantotta türelmetlenül a férfi. - Napok óta nem volt itt senki. Ez a leghülyébb megbízás, amit valaha kaptam.
– Rendben - morogta a nő. - De figyelnünk kellene. Én egy kicsit körülnézek.
– Ahogy akarod.
Lyre hallgatta, ahogy a két betolakodó oltogatja egymást, mikor a nő elég közel ment el az ajtajukhoz, hogy megérezze a szagát. Egy hémon? Zavarodottsága csak fokozódott. Miért figyelné egy hémon napokig a konzulátust "megbízásként"?
Piper ismét hátradőlt, neki a férfinak, lágy íveit szinte lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni.
– Nem démonok - suttogta. - És nem is prefektusok. A nő ott áll az ablaknál, közvetlenül mellettünk. A férfi a lépcsőn ül.
Nem mondta el neki, hogy hémonok; a felerősített szaglásának reklámozása csak bajt jelentene. Az emberek hajlamosak voltak ezt valahol a "furcsa" és az "undorító" közé sorolni. Megszorította a lány derekát, hogy a lány ne mozduljon el újra előtte, és a füléhez tapasztotta az ajkát. - Úgy néznek ki, mintha hamarosan elmennének?
A lány megrázta a fejét.
– A fenébe - morogta a férfi.
– Mit tegyünk?
Végiggondolta a lehetőségeiket. Ha ő és Piper felfordulást okoznak, az a két hémon gyorsan négy vagy még több lehet, attól függően, hogy kik voltak még itt "megbízáson". És akkor ott voltak még a démonszagok, amiket kiszúrt. Egyértelműen nem akarta felhívni magára a figyelmet.
Bár nem szívesen használta volna a láncán lévő varázslatok egyikét sem Piper előtt, meg tudta volna ölni a hémonokat. A megölésük azonban valószínűleg a "figyelemfelkeltés" kategóriába esne. Így hát maradt ...
– Van egy ötletem - suttogta.
– Mi az?
– Ummm. - Összeszorította az ajkait. – Hát, végül is nőnemű.
– És?
– Az afrodizia hatni fog rá.
Egy pillanatnyi csend.
– El akarod csábítani? Ez hogyan akadályozza meg, hogy felfedezzenek minket?
– Nem érted. - A férfi szórakozottan megsimogatta a lány derekát, hogy csillapítsa az aggodalmát. - Ha megütöm a varázslattal, legalább nem fog ott álldogálni. És mivel a férfi társa öt lábnyira van tőle... - Elvigyorodott a gondolatra.
– Ó - lehelte Piper megértve a szándékát. – De rossz vagy. Csináld.
A démon rájött, hogy még mindig a lány derekát simogatja, és abbahagyta a mozdulatot. - Rendben. Uh, de Piper? Javaslom, hogy gondolj nem szexi dolgokra.
A lány megmerevedett, és a férfi remélte, hogy jó az önuralma, mert a férfi épp azon volt, hogy próbára tegye a sajátját.
Félig lehunyta a szemét, és hagyta, hogy civilizált énje elsodorjódjon. Az ördögi éhség, amely sosem csendesedett el teljesen, felébredt, és az érzékei kiélesedtek. Piper meleg, zavaró jelenlét volt. Az illata elárasztotta, édes, tiszta és ártatlan - bár nem olyan ártatlan, mint amilyennek először gondolta. Az ösztönei azt követelték, hogy megfojtsa őt az illatával, hogy követelje őt, hogy hódítsa meg.
Az előző nap emlékei elöntötték. A lány szája megnyílt a férfi előtt, az íze, a melege, a puha teste, amely az érintéséért könyörgött. A lány illata, forró volt az izgalomtól, kipirult arc, kitágult pupillák ...
Lyre, nyögte a lány. Kérlek!
A férfi visszanyelt egy vicsorgást. Egyszer már majdnem elcsábította Pipert a beleegyezése nélkül, és másodszorra nem kockáztatta volna meg.
Kényszerítette magát, hogy másra koncentráljon. A másik nő meleg folt volt a képzeletében. Nem kellett látnia őt ahhoz, hogy tudja, ott van. Az illata közel sem volt olyan vonzó, mint Piperé, és kihívást jelentett, hogy a figyelmét rajta tartsa.
Az afrodiziáját egy gyanútlan nőre szabadítani nem olyan volt, mintha varázslatot szőtt volna. Nem olyan művelet, amely erőfeszítést vagy koncentrációt igényelt. Ehelyett csak annyit kellett tennie, hogy lazán fogja a mágiát, amely mindig, mindig arra várt, hogy kiáradhasson belőle, mint a víz a gáton át. A másik nőre koncentrált, érezte, ahogy a mágiája hatalmába keríti - a nő testhője emelkedik, a szívverése fokozódik, az illata megváltozik.
De Piper illata is változott.
Már éppen az afrodizia újabb hullámát akarta az áldozata felé küldeni, amikor a nő megrándult, és eltávolodott a szekrénytől. Máris? Halkan felnevetett. Valóban könnyű préda.
Piper hirtelen hátrahajolt hozzá. Élesen belélegezve, egyik kezét a lány alhasára szorította, hogy mozdulatlanul tartsa. Az afrodiziájától visszahőkölve a démon eltaszította magától a gondolatait elhomályosító ragadozó ösztönöket.
– Ott megy - suttogta.
Piper kikukucskált a szekrényajtó résén. A hátának dőlt, részben azért, hogy ő is lásson, részben pedig azért, mert a vágy dalolt az ereiben, és a lányt a közelebb akarta. Ismét kényszerítette magát, hogy összpontosítson. Az áldozatát a lépcsőhöz szorítva a nő a férfira terpeszkedett, miközben egymás arcát majd elnyelték, mint a kanos tinédzserek.
– Ezt nevezed te csókolózásnak? - mormolta. - Jobban tudok részegen csókolózni, ha mindkét kezemet hátrakötözöm.
A karját felemelve Piper a férfi hajába túrta az ujjait, és a csípőjét belenyomta az övébe. Szinte ugyanilyen gyorsan csúszott bele a sötét éhségbe, a lényéből megint kiáradt az afrodizia. Újra magához láncolta.
– Uhh, Piper ... - kezdte.
– Fogd be - lihegte a lány. - Te egy gonosz, gonosz inkubus vagy, tudod-e?
Amikor a lány erősebben belenyomta a fenekét a férfiba, a férfi lehunyta a szemét, küzdött az önuralomért, és sikertelenül próbálta meg nem beszívni a lány illatát.
– Igen. - Gonosz volt, ugye? Elárasztotta őt a kéjjel, amit aztán le kellett állítania. Mivel képtelen volt megállni, hagyta, hogy a keze felcsússzon a lány selymes torkán, hogy megsimogassa az állkapcsát. A lány készségesen hátrahajtotta a fejét, és a férfi olyan könnyen el tudta képzelni a száját a bőrén. Már ismerte az ízét, és még többet akart. És a lány készséges megadása táplálta a vakmerő szükségletét, egyre közelebb vitte őt ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút.
– De bármennyire is szeretném jóvátenni neked - mondta, képtelen volt visszafogni a csábító lüktetést a hangjában - az összes szörnyű hiányosságomat, meg minden, nem pazarolhatjuk el az esélyt, hogy kibújjunk a szekrényből.
– Szeretem ezt a szekrényt - motyogta a lány.
A lány elfordította a fejét, hogy közelebb hozza a férfi száját. A férfi rövid, kegyetlen harcot vívott a követelőző éhséggel, újra emlékeztette magát, hogy nem fogja magáévá tenni a lányt, amíg az afrodizia hatása alatt áll. Enélkül Piper minden egyes alkalommal visszautasította a közeledését. Igazából nem is akarta őt.
– Aha. - A férfi megpróbálta előrébb lökni a lányt, de ő még erősebben belekapaszkodott a hajába. - Piper, engedj el. El kell tűnnünk innen, mielőtt befejezik, ami, figyelembe véve a fickó lelkesedését, nem fog sokáig tartani.
A lány mélyeket lélegzett. - Rendben. Menjünk.
Néhány másodpercig küzdött, hogy elhúzza a kezét a lány torkának meleg bőréről, de nem tudta elmozdítani. Az önuralom hiánya undorította.
– Nem mozdultál - mutatott rá, remélve, hogy a lányban megvan az az akaraterő, ami neki oly nyilvánvalóan hiányzott.
A lány végül elengedte a haját, és leengedte a karját. Nagyot sóhajtott, hálás volt, még akkor is, amikor az ösztönei siratták, hogy egy ilyen készséges préda elmenekül. - Nézd meg, hogy tiszta-e a terep.
A lány kikukucskált, és intett neki, hogy kövesse. Alig vetett egy pillantást az útközben üzekedő párra. Piperrel együtt végigsiettek a folyosón, maguk mögött hagyva az intim hangokat. A lány egy széles folyosón, egy tömör faajtó előtt állt meg - a főkonzul irodája előtt. Lyre megállt, az orrlyukai kitágultak.
A démonillat itt erősebb volt.
Piper kinyitotta az ajtót, felfedve az üres irodát. A démon megérintette a könyökét, hogy felhívja a figyelmét.
– Kimegyek a konyhába, és hozok valami ennivalót - mondta neki. - Találkozzunk ott.
Otthagyva a lányt az üres - és viszonylag biztonságos - irodában, a férfi a konyha és a démonszag forrása felé vette az irányt.
II. rész LYRE
A sötét konyhába osont, léptei hangtalanok voltak. Érezte a démon szagát, de a helyiség üres volt. Ahogy tekintete a hatalmas asztalról, amelyet székek vettek körül – már csak három állt, a többi darabokban, valószínűleg a choronzon törte össze őket -, a széles gránitszigetre és a hosszú pultokra siklott, lassan belélegzett. Több démon illata is érződött. Egy hím és egy nőstény, amelyből erősen áradt a ... macska?
A kamrához sietett, és kinyitotta az ajtót. A polcok sokkal kopárabbak voltak, mint néhány nappal ezelőtt - valaki már kifosztotta. Az alsó polcról kihúzott egy dobozt, és kiborította a száraztészták halmát, majd megtöltötte konzervekkel, kekszekkel, müzliszeletekkel és palackozott italokkal.
Felemelte a konténert, és a hátsó ajtóhoz vitte. Kinyitotta, és kilépett a kinti friss, hűvös levegőre. Beszívta a levegőt az orrán keresztül, de nem érzett semmit. Nem érzett senkit sem. A nőstény démon nehezen tudna elbújni előle, de a hím ...
Egy mágikus érintéssel megerősítette az álcázó varázslatát, és elindult a gyepen. Már néhány lépés után bizsergett a tarkója. Valaki figyelte.
Tovább sétált, a fák sora felé tartva, ahol elrejthette a zsákmányt. Idegei minden egyes lépéssel feszültebbé váltak, de gond nélkül elérte a gyep szélét. Mivel nem bízott az udvar ürességében, belökte a dobozt egy bokorba, és a kastély felé fordult. A főkonzul irodájának ablakát figyelte, és észrevette, hogy a párkány alatt valami szögletes, sötét árnyék jelent meg - egy aktatáska?
Egy utolsó pillantást vetett körbe, és kilépett a fák közül.
– Hol van?
Piper kiáltása átsüvített a gyepen az iroda ablakából. A fejét a hang felé kapta, és a perifériás látóterében mozgás villant fel - valami nagydarab lőtt ki a fák közül.
Az ütés mellkason találta. Egy fának ütközött, a feje nekicsapódott a fakéregnek. Egy kéz a nyaka köré fonódott, felemelte a lábáról, és hátravágta a fatörzsbe.
A démon összeszorította a torkát, karjának vastag izomszalagjai kidudorodtak. Sötét szemei összeszűkültek, és megcsóválta a fejét, szőke kakastaréjra vágott haja oldalra lengedezett. Lyre megragadta a démon csuklóját, az ujjai belemélyedtek.
– Na ki van itt? - morogta a támadója. - Csak nem a sárkányfiú kis inkubus ribanca. Hol bujkál a haverod?
Lyre kinyitotta és becsukta a száját, majd ujjait keményen a démon csuklójába fúrta.
A démon eléggé meglazította a szorítását ahhoz, hogy Lyre kétségbeesetten beszívjon egy lélegzetet. A feje zúgott. Elengedte a démon karját, és egyik kezét a durva fatörzsnek szorította támaszul. A mágia suttogása az ujjbegyeiből a kéregbe szövődött, túl halványan ahhoz, hogy a másik démon érzékelje.
– Na? - követelte a démon. - Hol van?
– Ki hol van? - fuldoklott Lyre.
– A fiúkád, Ash. - A démon gúnyosan vigyorgott. - Ha te neki kurválkodsz, ő pedig Samaelnek, akkor mi vagy te?
– Nem tudom, de határozottan drágább vagyok, mint Ash. - Lyre egy újabb mágiaspirált küldött a fába. Ash és Samael kapcsolata aligha volt nagy titok, de a kapcsolatuk valódi természetét csak Samael belső köre ismerte.
Ami azt jelentette, hogy Lyre nagy bajban volt.
A démon ismét a fába nyomta, és fájdalmasan megszorította a torkát. - Ash itt van valahol errefelé. Nem tudom, hogyan élte túl, amit az egészségügyi központban tettem vele, de mivel csak a vérét találtam meg, a holttestét nem, tudom, hogy a rohadék még valahogy életben maradt.
Ez volt az a démon, aki az egészségügyi központban felnyársalta Ash-t? A francba. Cottus, a Csapás egy hírhedt és halálos zsoldos volt, aki évszázadok óta végezte el a Hadész család piszkos munkáját.
– Szóval, ezek a lehetőségeid - folytatta Cottus. - Mondd el, hol van, és te kapsz egy kis előnyt, és addig futhatsz az életedért, míg én megyek és végzek vele. Ne mondd el, és kiderítjük, hány testrészedet tudom eltávolítani, mielőtt meghalsz.
– Hát - zihálta Lyre, alig kapott levegőt - a legtöbb testrészemet eléggé szeretem, szóval...
A démon elfordította a fejét, és összeszorította a szemét.
A varázslat, amelyet a kéregbe szőtt, egy napfényes villanásban aktiválódott.
Cottus elvakulva hátratántorodott. Lyre kiszakadt a szorításából, és a földre vetette magát. A vártnál gyorsabban magához térve Cottus egy mágiapengét dobott felé, amit Lyre alig tudott kikerülni. Lyre feltápászkodott, és egy fatörzs mögé bújt.
Egy újabb vörös fényvillanás, és a fatörzs felrobbant, Lyre pedig szilánkok zápora közepette a földre zuhant. Cottus felugrott a füstölgő csonkra, és kinyújtotta a kezét.
Lyre buborékpajzsot vetett. A kavargó arany fal találkozott az erősebb démon robbanásával, és visszaverte azt. Cottus felüvöltött, mert a saját visszaverődő varázslata megperzselte. Lyre oldalra gurult, majd újra felpattant, előrántotta a láncát, és letépett egy zöld drágakövet. Az kiesett az ujjai közül, és eltűnt a fűben.
Lyre tántorogva hátrált, tágra nyílt szemmel, és védekezően kinyújtotta a remegő kezét. A démon brutális vigyorral, ugyanolyan tempóban haladt előre, ahogy Lyre hátrált.
– Ugye tudod, hogy kíméletesen bánok veled? - gúnyolódott Cottus. - Lehet, hogy tudsz egy csicsás pajzstechnikát, de azt hiszed, hogy egy ilyen erőtlen féreg, mint te, akár csak egy percig is ellenállhat egy valódi támadásnak?
Lyre még egy lépést hátrált, tekintete a fűre siklott, felmérve a távolságot közte és az ormótlan démon között.
– Csak azért vagy életben, mert elegem van abból, hogy azt az arrogáns sárkányfaszt üldözzem. Mondd meg, hol van, vagy - emelte fel a kezét, megidézve egy forgó, vörös energiával teli gömböt, amely gonoszul sziszegett -, a következő támadásom szétloccsant téged a földre.
Lyre még egyszer hátralépett, Cottus pedig újabb lépést haladt előre.
Fény villant Cottus lába alatt. A démonnak alig volt lehetősége lenézni, mielőtt sistergő elektromosság zúdult rá, beburkolva a testét, és megbénítva őt a helyén, a vörös varázslat még ott kavargott a tenyere fölött.
Bizsergető erő söpört végig Lyre-en, ahogy levetette a bűbáját. Még mielőtt az átalakulás befejeződött volna, íja már a kezében volt, és a vállán lévő tegezből kihúzott egy nyilat. Hátrahúzta a nyilat, és felemelte az íját, miközben a húrját egyenletes erővel visszahúzta az arcához. Biztos kézzel célzott, és három lépés távolságból Cottus szeme közé irányította a nyílhegyet.
A démon vonaglott a varázslatban, alig néhány centit tudott elmozdulni a bénító szövevényben. Félelem világított a szemében, de a döbbenet uralta az arckifejezését - a hitetlenkedés a hirtelen, kíméletlen nyugalom láttán, amelyet állítólag rémült ellenfele tanúsított.
Lyre elmosolyodott.
A nyílvessző tisztán átment Cottus koponyáján, és csak ezután engedte el a szövevény. A démon már kialakult gömbje felrobbant, és egy darabot kirobbantott a testéből, mielőtt az a földre esett volna. Lyre az egyik karjával eltakarta az arcát, miközben vér fröcskölt rá. Felhúzta az orrát. Szüksége volt egy zuhanyra.
A megcsonkított holttest mellett elhaladva visszaszerezte a nyilát, megtörölte a már amúgy is foltos ingén, és visszadobta a tegezbe. Erő csúszott át rajta, ahogy visszaváltozott a bűvöletbe, és vágyakozva felsóhajtott, ahogy az ismerős gyengeség rátelepedett az izmaira. Bár már hozzászokott. Senki sem szeretett az inkubusok közelében lenni, amikor a valódi alakjukban voltak. Ő élete nagy részét bűvöletben töltötte.
Az egyik lábával megfordította Cottust, és visszaszerezte a drágakövét, amelynek a varázsereje kimerült. Zsebre dugta, és még egyszer a hírhedt orgyilkosra pillantott, akit még Ashnek is nehezére esett legyőzni.
Volt abban valami, hogy krónikusan alábecsülték; mindenki más egy rémült, tehetetlen inkubust látott. Ash pedig, teljes sötét, vad dicsőségében, csak még ártalmatlanabbnak tüntette fel Lyre-t magához képest. Ha az ellenségeik valaha is rájönnek a megtévesztésre, amit Ash és Lyre oly gondosan takargattak, bajban lesznek.
Elvigyorodott. El kell mondania Ashnek a "fiúkás" megjegyzést, már csak azért is, mert ez felbosszantja.
A halott ellenfelét magára hagyva Lyre felkapta az ételes konténerét, és húsz lépésnyire elvitte a testtől, mielőtt újra elrejtette volna. Miután sietve ledörzsölte a bőrén látható vérfoltokat, sprintbe kezdett, remélve, hogy Pipernek sikerült megállnia a helyét, amíg ő Cottusszal volt elfoglalva.
Miközben a hátsó ajtón keresztül száguldott, hallotta, ahogy egy test a padlóra csapódik. Átrohant a helyiségen, de megtorpant, amikor Piper átrobogott a küszöbön, és elsuhant mellette, miközben a konyhára szegezte a tekintetét. Ő is a konyhát figyelte. Megerősítette az álcázó varázslatát. A lány nem láthatta őt.
A férfi vigyorogva a lány mögé lopakodott.
– Lyre? - szólította a lány.
Közelebb hajolt, ujjait végigcsúsztatta a lány oldalán, miközben feloldotta az álcázó varázslatot.
– Szia, szépségem - duruzsolta a fülébe.
A lány megpördült egy szúrós pillantással, és elhárította a férfi kezét. - Lyre, hol voltál eddig? Majdnem elraboltak.
– Igen, hallottam, de odakint voltam, és elrejtettem a kaját. Úgy tűnt, hogy kézben tartod a dolgokat. - Óvatosan belélegezte a levegőt, és a lány vérének illatára düh hasított belé. Visszafojtotta az agresszióját, amikor megérintette a lány tarkóját, és nedvesnek találta. - Megsérültél.
Piper megvonta a vállát. - Nem kellene...
Annyira arra koncentrált, hogy ne tépje szét a bolondokat, akik miatt a lány vérzett, hogy nem hallotta meg a lépéseket, amíg a hátsó ajtó csattanva ki nem repült. Három hémon botladozott át a küszöbön.
– Nézd - kiáltotta az egyik. - Ott vannak!
– Lőjétek le őket!
A középső hémon felemelte a pisztolyt. Lyre derékon ragadta Pipert, és a sziget mögé ugrott. Egy csattanással egy lövés süvített át a fejük felett, és egy szekrénynek csapódott. Valami apró dolog csattogva érkezett a padlóra, és Lyre a homlokát ráncolva nézte a lövedéket.
– Az egy kábító dárda volt?
Piper összeszorította az ajkát. - Azt mondtam, hogy megpróbáltak elrabolni.
– Miért?
– Nem tudom.
– Gyertek elő – szólította őket egy hémon. - Vagy megbánjátok!
– Mi a terv? - kérdezte Lyre Pipert. Az egyetlen ötlete kifejezetten gyilkos volt.
– Hm. - A lány átpillantott a válla fölött, és egy ajtó felé gesztikulált. - Ide be.
Piper beszaladt a kamrába, a férfi pedig ott volt a nyomában, és becsapta az ajtót, amint bejutott. Megragadta a kilincset, és átvarázsolta a fémet, lezárva a kilincset, hogy ne lehessen elfordítani. A hémonoknak le kellett volna tépniük az ajtót a zsanérokról, hogy bejussanak.
De így ő és Piper egy éléskamrában álltak, ahonnan nem volt más kijárat.
– Lezártam. Bár nem sokáig fog tartani. - Felvonta a szemöldökét. - Remélem, van egy második lépés is a tervben.
– Persze. Nem szeretem annyira a szekrényeket.
Miközben a férfi kuncogott, a lány előhúzott egy dobozt a legalsó polc alól, és kinyitott egy tolólemezt. Egy újabb titkos átjáró? Hány rejtett szoba volt ebben az átkozott házban?
Némán megrázta a fejét, követte a lányt, és becsukta a panelt. Átpréselte magát a szűk helyiségen, és igyekezett nem összeszedni egyetlen szilánkot sem, miközben a válla a falakat súrolta. Ez egyáltalán nem volt szórakoztató. Miért nem lehetett ebben a kastélyban inkább egy szép titkos szexbörtön?
A szűk folyosó egy függőleges aknába nyílt, amelyen egy fémlétra állt, és a tetején egy ágyneműtartó szekrénybe jutottak ki, amelyet az ajtó résén lévő fénycsík világított meg. Belepréselte magát a térbe, szinte egymás szájában álltak Piperrel. A fenébe is, jó illata volt - a vért leszámítva. Az nem az ő műfaja.
– Még egy - mutatott rá féloldalasan vigyorogva.
A lány megköszörülte a torkát. - Szökés, emlékszel?
– Igen - motyogta a férfi szórakozottan. Hmm. Ez egy csipetnyi érdeklődés volt az illatában?
Tulajdonosi, védelmező ösztönök kavarogtak az ereiben, és az éhsége újra feltámadt. Érezte a lány melegét, és az a leheletnyi változás az illatában... eddig mindig visszautasította őt.
Végigsimította az ujjbegyeit a lány állán, egyszerre tesztelve és incselkedve. A lány szeme tágra nyílt - de nem csapta el a kezét. Hátát a falhoz szorította, és a nyakához vitte a száját, ajkait a bőréhez érintette. A lány mozdulatlanná dermedt - és a vágy finoman, de határozottan kivirágzott az illatában.
– Aha - lehelte a férfi, a száját a nyakára tapasztva és az ujjait az álla alá téve. Érezte a lány száguldó pulzusát. - Tudtam, hogy nem csak az afrodiziáról van szó.
– M-micsoda? - nyikkantotta a lány.
Kényszerítette magát, hogy kiegyenesedjen és hátralépjen, mielőtt teljesen elvesztette volna a fonalat, hogy hol vannak, és mit kellene csinálniuk.
– Csak ellenőriztem. - Elengedte az ujjait a lány álláról, és végigcsúsztatta őket a torkán, a mellkasa ívén át a hasáig.
– Lyre...
– Pszt. - Annak ellenére, hogy csak egy másodperccel ezelőtt engedte le a kezét, az ujjhegyeivel megérintette a lány ajkát. Aztán, mivel nem tudott ellenállni, félrecsúsztatta az ujjait, és a száját az övéhez vitte. A lány ajkának gyors, könnyed íze és testének azonnali reakciója csak még jobban fokozta a vágyát.
A lány akarta őt. Csak még nem állt készen arra, hogy beismerje.
– Később kiabálhatsz velem - mondta neki. – Most szökünk, emlékszel?
– Te... te... - dünnyögte a lány.
– Igen. - A férfi elvigyorodott, és kinyitotta a szekrényajtót. Ellenőrizve, hogy a folyosó üres-e, kilépett a szűk helyiségből. Piper kiviharzott utána, ő pedig úgy tett, mintha nem venné észre a lány fortyogó bosszúságát.
Csendben a hálószobája felé vették az irányt, ahol elmenekülhettek a kastélyból, és elhagyhatták a birtokot, mielőtt még több izgalmas találkozásuk lenne. A lenti szinten a megmagyarázhatatlanul jelen lévő hémonok hangosan vitatkoztak, miközben próbálták kitalálni, hová tűnt Piper és Lyre.
Ha nem ragadta volna el annyira Piper jelenléte és illata, hamarabb észrevette volna a közeledő női démont. A fegyver elsütésének sziszegése és pukkanása teljesen meglepte, és a nyakában érzett éles szúrás méltó párja volt a dühkitörésének, amiért nem volt résen.
Kihúzta a nyakából a nyilat, miközben a zsibbadás fagyos gyorsasággal terjedt szét a testében. A tekintete találkozott Piperével, amikor a nőstény démon illata betöltötte a levegőt, és a folyosó megbillent a lába alatt. Összeesett, mielőtt észbe kapott volna, és Piper megragadta, leengedve holtsúlyát a padlóra, miközben gondolatai összefüggéstelenül összemosódtak.
– Lám, lám, lám - dorombolt gúnyosan egy hamisan édes női hang. - Hát nem imádnivaló?
A francba! Ahogy egyre mélyebb kábulatba csúszott, egyetlen tiszta gondolat kapaszkodott az elméjében: Ash hogy fog kiabálni vele ezért.