ÜLDÖZD EL A SÖTÉTSÉGET (15-16. FEJEZET)
I. rész ASH
Lyre hangja folyamatosan ott mormogott a fülében, de Ash alig hallotta. Nem figyelte a sikoltozó tömeget, de a műsorvezető elragadtatott kiáltásait sem. Csak a szíve dübörgését hallotta, a kimért tempót, amely visszaszámlált, amíg el nem engedte a benne felgyülemlő erőszakot.
A küzdőtéren a ring túloldalán Piper felsikoltott, amikor ellenfele újra lecsapott rá. Levegőért kapkodó mellkassal feltápászkodott, és védekező állásba helyezkedett - ismét.
– Nyugodj meg, Ash - duruzsolta Lyre a fülébe. - Nyugodtnak kell maradnod. Megoldja.
A várószoba árnyékos ajtajában időztek, és a függöny résén keresztül figyelték a küzdőteret. Ash mereven állt, Lyre pedig mögötte. Az inkubus egyik karját Ash vállára akasztotta, kezét a mellkasára szorította, hogy a helyén tartsa. Normális esetben ez közel sem lett volna elég ahhoz, hogy megállítsa, de Lyre a száját Ash füléhez közel tartotta, és a hangja hipnotikus erővel morajlott.
Az afrodiziája nem hatott különösebben erősen Ashre, de senki sem volt teljesen immunis az inkubus akaraterőt befolyásoló képességére. És most Lyre elmormolt mantrája volt az egyetlen dolog, ami Ash-t épelméjűvé tette.
Amikor az a disznó Grudge maga alá gyűrte Pipert, Ash majdnem kirohant a szobából. És amikor az a kígyó Rattler először vágta meg, Ash vöröset látott. Mire Piper földre vitte, Lyre már azzal fenyegetőzött, hogy megbénítja Ash-t egy varázslattal.
Rattler, a bolond, nem a várószobán keresztül kellett volna visszajönnie. Csak a legnagyobb önuralommal sikerült Ashnek nem megölnie a fattyút. Akárhogy is, Rattlernek lényegesen több gyógyításra lesz majd szüksége, mint azok miatt a felületes sebek miatt, amelyeket Piper ejtett rajta. Ash majd később visszajön és megöli. Miután megszerezte a szükséges információt Lilithtől.
A ringben Piper aktuális ellenfele, Thoth ismét ledobta őt a földre, és ezúttal a lánynak a köteleknél sikerült csak felvonszolnia magát. Elfogyott az ereje, elfogyott az állóképessége. Soha nem volt esélye ezzel a démonnal szemben. Átkozott Lilith az alvilág legsötétebb bugyraira. Szándékosan tette ezt - olyan ellenfelet adott Pipernek, akit nem tudott legyőzni. Ash meg akarta ölni a szukkubuszt is.
– Piper kemény - mormolta Lyre a férfinak. - Túl fogja élni.
Valószínűleg. Ha Thoth nem ragadtatja el magát.
Piper egy kihívó sikolyt hallatott, ahogy nekirontott ellenfelének. Ash szeme összeszűkült. A lány stratégiája megváltozott. Mire készült most? Ahogy a lány támadásba lendült, kevésbé a dühére, inkább a lány mozdulataira koncentrált. Annak ellenére, hogy több ütést kapott, továbbra is úgy támadott, mintha egy bizonyos alkalmat keresett volna. Mire várt?
Megkapta a választ, amikor a lány elkapta Thoth könyökét, és egy gyors mozdulattal eltörte.
Lyre megnyugtató mormogása elakadt, és meglepetten káromkodott. Ash pislogott, amikor Piper a könyökével eltörte Thoth alsó bordáját, majd hátrahajolt a démon kezével, amíg az fel nem üvöltött a fájdalomtól. Hol tanulhatta ezt? Ezt a harcmodort nem várta volna egy konzultól, nemhogy egy nőtől. A mozdulatok kissé ügyetlenek voltak, mintha nem lett volna sok gyakorlata, de működött.
Csakhogy a lány még nem állt készen, amikor Thoth hátracsapta a karját. Az ütés az állát találta el, és a Piper a földre zuhant. Ash észre sem vette, hogy előrevetette magát, amíg Lyre meg nem szorította a karját Ash nyaka körül, és vissza nem rántotta.
– Szedd össze magad, Ash. Legközelebb te szállsz szembe vele a ringben, és nem mehetsz be már most vérszomjasan.
Ash az orra alatt vicsorgott, ismét megnyugodott, és hagyta, hogy Lyre egy lépéssel hátrébb húzza a függönyös ajtótól. Piper szorítófogásba vette Thothot, hátrahajlította a lábát, és azzal fenyegetőzött, hogy elszakítja a combizmait. A harcnak vége volt.
– Ha egyszer már a ringben vagy, akkor az irányításod alatt kell tartanod magad - suttogta Lyre sürgetően. - Nem számít, mit tesz Piper. Akár fél, vagy dühös, vagy bármi. Így bántani fogod, úgyhogy tartsd magadban az ösztöneidet. Ha komolyan megsebesíted azt a lányt, kurvára elevenen megnyúzlak.
Ash szemöldöke felszaladt a fenyegetésre, és elrántotta a vállát Lyre karjától, hogy szembeforduljon vele. Az inkubus szemei bronzos árnyékba borultak, az arca kemény volt, a körülötte lévő levegő pedig alig visszafogott mágiától sistergett. Minden prédikációja ellenére a saját ösztönei éppúgy fel voltak ajzva, mint Ashé. Néha kifejezetten hasonlítottak egymásra - mindketten hajlamosak voltak a túlzott védelmezésre.
A függönyön túl a műsorvezető már a "Sárkányról" kezdett beszélni, hogy felpörgesse a tömeget a megjelenéséig. Egy homályosan egyenruhára emlékeztető fekete pólós férfi szólt Ashnek, hogy készüljön fel.
– Ash? - kérdezte Lyre halkan.
– Jobban tudom irányítani magam, mint te - mondta Ash, a függöny felé fordult, és megigazította az egyszerű szövetmaszkot, amely az arca nagy részét eltakarta, csak a szája és az állkapcsa maradt látható. – Bízz bennem egy kicsit.
Lyre felszisszent, majd erősen megszorítva megragadta Ash vállát. - Majd figyellek. Csinálj egy jó kis műsort.
Szinte Lyre szavaira a bemondó elkiáltotta magát: - Íme a Sárkány!
Miközben a tömeg éljenző sikolyokban tört ki, Ash áttolakodott a függönyön, és besétált a csarnokba. Az a kétezer néző, aki a ringet három oldalról körbeölelő emelvényeken állt, mohón fixírozta, de ő nem törődött velük, átkelt a süllyesztett szinten, és átlendült a köteleken. Lábai a foltos szőnyegeken landoltak.
A vele szemben lévő köteleknek támaszkodva Piper kinyitotta a szemét. Zöld íriszeit a kimerültség színezte el a szövetmaszk mögött. Vér és zúzódások tarkították a bőrét, a szűk top szabadon hagyta a karját és a derekát. A lábai remegése jól látható volt. Az elmúlt három harcban mindent beleadhatott.
A sérüléseit közelről látva a vérszomj újból átjárta, de elfojtotta a késztetést, hogy felhasítsa a lányt bántó démonok koponyáját.
Piper tekintete végigsiklott rajta, és elidőzött a vállán. Lyre egy egyszerű illúziót készített neki - valamit, amivel kevésbé volt felismerhető. Nagyjából utánozta a bűvölettel álcázott bőrén lévő jeleket, és az ujjatlan inge a minta nagy részét láthatóvá tette.
Miközben a lány a tüskés, kanyargós mintákat vizsgálgatta, azon tűnődött, vajon mit gondolna az igaziakról - az igazi jeleiről. Az igazi testéről, az igazi arcáról. Vajon a valódi alakját is ugyanezzel a szikrázó kíváncsisággal szemlélné?
Majdnem felhorkant a saját ostobaságán. Persze, hogy nem. Hisztérikus rémülettel nézne rá - mint mindenki más. Ember, hémon vagy démon... mind féltek tőle.
A műsorvezető befejezte összefoglalóját Ash harci "karrierjéről", és a falon lévő kerékhez lépett - egy óriási játék-show kellékhez, amelynek három színű szelvényei voltak. A zöld az ökölharcot, a piros a fegyveres küzdelmet, a fekete pedig a „mindent lehet” meccset jelezte. A bemondó megragadta a nyilat, és megpörgette.
Ash lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy pörög. Az ökölharc lenne a legjobb. Ha fegyveres meccsre kerülne sor, ki kellene találnia valamit, hogy mindkettőjüket korán lefegyverezze.
A teremben senki sem mozdult, a csendet csak a színes szelvényeken pörgő nyíl kattogása törte meg. Egy teljes kört megtett, a kerék alja felé esett, majd felfelé lendült, és a lendülete elfogyott. Megállt és a hegye egyenesen felfelé, a koponyával és keresztbe tett csontokkal díszített fekete részbe irányult.
Baszd meg!
Miközben a tömeg tomboló éljenzésben tört ki, ismét szembenézett Piperrel. A lány ajkai összepréselődtek, az arca fehér volt. Egy „mindent lehet” meccs. Micsoda kibaszott szerencse volt ez? A „mindent lehet” meccsek voltak a legdurvábbak, ahol a szabályokat kidobták az ablakon, és a fegyverek és a mágia is megengedett volt. Ez volt az a mérkőzéstípus, ahol a legtöbb Styx-haláleset történt.
A bíró három fegyvert ajánlott fel Pipernek, aki ismét a katanát választotta, a lándzsát és a tőrt pedig meghagyta neki. Hideg mosoly húzódott Ash ajkára. Ha már úgy esett, hogy egy korlátok nélküli meccset fognak vívni, akkor ő minden szabályt figyelmen kívül hagy.
Elfordulva a megmaradt fegyverektől, elutasítóan intett a kezével. Neki nem volt szüksége fegyverre, az arrogáns vállrándítása erről árulkodott. A tömeg ismét sikoltozott, de Piper összeráncolta a homlokát, miközben a kardját szorongatta.
– Harcosok, készenlétbe!
Ash megvetette a lábát, és szembeállt Piperrel. A lány felemelte a kardját, alsó ajkát bizonytalanul a fogai közé harapta.
A gong megkondult.
A lány előrebukdácsolt, tétovázva lépdelt. Aggódott, hogy bántani fogja a férfit? Majdnem elmosolyodott, ahogy előresiklott, hogy találkozzon vele. Fegyvertelenül állni egy fegyveres ellenféllel szemben nem volt sem szokatlan, sem jelentősen hátrányos a számára.
Rávetette magát a lányra. Piper meglendítette a pengét, de a férfi már hátrafelé ívelt. A kard a feje fölött suhintott át, és a lány védtelen része szélesre tárult, a férfi megragadta a törzsét, és átdobta a ring másik oldalára.
A lány zihálva talpra gurult, és grimaszolva nézett a férfira. Mire volt jó ez a pillantás? Neki kell legyőznie őt, nem igaz?
A lány újra közeledett, és oldalra cselezett. Ash elcsapta a pengét, megragadta a csuklóját, és olyan finoman rúgta hasba, amennyire csak tudta anélkül, hogy teljesen nyilvánvalóvá tette volna, hogy visszafogja az ütéseket. Amikor a lány pufff hanggal a szőnyegre csapódott, és a levegő kiszakadt a tüdejéből, a férfi összerezzent. Nem tudott gyengédebb lenni, de olyan érzés volt, mikor a lányt ütlegelte, mintha egy kiscicát verne.
A lány még a szőnyegen fetrengve, gyorsan megperdült. A rúgása eltalálta a bokáját, és a lába megrogyott. Megtartotta az egyensúlyát, de a fájdalom felfelé lüktetett a vádliján. Piper nem fogta vissza az ütéseket, annak ellenére, hogy tudta, ez az egész csak egy komédia. Nem mintha ez igazán számított volna, de...
A lány második rúgása a combja belső oldalán futó ideget találta el, és éles fájdalom nyilallt az izomba. A lába megroggyant. Ahogy elesett, nem tudta eldönteni, hogy bosszús vagy büszke legyen rá. Valószínűleg mindkettő.
Hanyatt esett a szőnyegre, és Piper rögtön ráugrott, kezében a villogó pengével. Elkapta a csuklóját, megállítva a katanát, de a lány ráült, és a másik kezével ütötte. A férfi azt a csuklót is elkapta. A férfi a helyén tartotta, miközben a lány megfeszült, képtelen volt elmozdítani a férfit. Mozdulatlanná váltak, erre a lány kivillantotta a fogait.
A férfi ajka megrándult, ahogy mosolyra húzódott. Imádnivalóan bátor. Lyre már az elejétől fogva jól mondta.
A lány nyilvánvalóan harcolni akart vele, bármi is történjék, úgyhogy neki kellene el kell kezdenie ténylegesen figyelni. Ha nem ezt teszi, a lány többezer szemtanú előtt bolondot csinál belőle.
Piper előrevetette magát, a könyökére akasztotta a lábát, és megpróbálta lefelé csavarni a karját, hogy kiszabadítsa a csuklóját. Mielőtt még kárt tehetett volna magában a démoni erejével küzdve, a férfi ledobta magáról, és ráfordult. A lány felemelkedett, és ugyanazzal a mozdulattal lökte le magáról a férfit. A padlón bukfenceztek, és a kusza kavarodás közepette a férfi kirántotta a katanát a lány markából. Egy gyors kézmozdulattal átlökte a szőnyegen, és a kard egy csattanással kiesett a ringből.
A férfi hagyta, hogy Piper kiszabaduljon, és ő azonnal felpattant. A férfi is talpra lendült, ellenállt a késztetésnek, hogy megnézze az arcát. Úgy érezte, mintha a hémon a körmeit végigvájta volna az arcán valamikor a csetepaté során. Remélte, hogy véletlen volt, mert az arckarmolás egy színlelt verekedés során aljas húzás lenne.
A lány szembe nézett vele, és kérdőszót formázott a szájával. A férfi válaszul visszagrimaszolt. A kard kikerült a képből, és ez azt jelentette, hogy nem úszhatja meg többé az óvatoskodást. Lilith ragaszkodott a meggyőző látszatgyőzelemhez. Micsoda baromság.
Ő és Piper védekező állásba helyezkedtek, majd egymásnak rontottak. A lány támadásba lendült, rúgásokat és ütéseket szórt, amelyeket a férfi könnyedén hárított és kitért. Több lehetőséget is kihasználatlanul hagyott, mielőtt megragadta volna az egyiket. Az ökle a lány vállához ért, és a lány szédítő pörgésben hátracsapkodott. Ahogy esett, megpróbálta megrúgni a férfit, de az elkapta.
Ha ez egy igazi küzdelem lett volna, eltörhette volna a lábát. Felkaphatta volna, és kidobhatta volna a ringből. Tucatnyi módon véget vethetett volna a dolognak - és mindezek közül mindegyik komolyan megsebezhette volna a lányt.
Így hát nem tett semmit, és a lány a másik csizmájával a térdébe rúgott, kényszerítve a férfit, hogy ejtse le. A férfi egy lépést hátrált, összeszorított állkapoccsal. Ez nem működött. Piper már bebizonyította, hogy túl kemény ahhoz, hogy néhány ütéstől padlót fogjon. Senki sem hinné el, hogyha párszor megüti, akkor a lány összeesik.
És senki sem hinné el, hogy a "Sárkány", akinek az volt a híre, hogy mindig komoly károkat okoz az ellenfeleinek, bármi mással befejezné a küzdelmet, mint fölényes győzelemmel. Már most is nehezen tudott úgy tenni, mintha nem csak játszana vele.
Piper ismét talpra állt, és kérdő arcot vágott. Mivel azonban a bíró ott állt mellette, nem tudott válaszolni. Mielőtt a tömeg gyanakodni kezdett volna, a férfi rávetette magát a lányra.
A lány mindent megtett, hogy védekezzen ellene, de túl tapasztalatlan volt. Túl gyenge. Túl fiatal. A férfi már azelőtt démon katonákat ölt, hogy a lány komoly harci edzésbe kezdett volna. A férfi a harcért élt, lélegzett és megtestesítette azt. Nem volt a lánynak olyan mozdulata, amit ne tudott volna előre jelezni - feltéve, hogy odafigyelt.
Rosszul lett tőle, amikor megütötte a lányt. A lányon zúzódások keletkeztek az öklétől. Nem kiáltott fel, de tudta, hogy fájdalmat okoz neki. A lány folyton talpra állt, és akkor a férfinak újra meg kellett ütnie.
Düh égett benne, amikor egy visszafogott ütést mért a hasára, és a lány térdre rogyott. A tehetetlenség csendes parázsból perzselő lánggá szította az indulatát. Gyűlölte ezt az egészet. Utálta bántani másokat, csak mert valaki kényszerítette rá, és nagyon utálta, hogy bántania kellett Pipert.
A lány térdre ereszkedve a hasát szorongatta. Még nem zihált fel, ami azt jelentette, hogy a rekeszizma görcsbe rándult. Talán túl erősen ütötte meg? A férfi hátrálni kezdett.
A lány még mindig nem kaphatott levegőt, amikor felpattant, és a férfi mellkasára vetette magát. A férfi hátratántorodott, Piper pedig elesett, de közben belekapaszkodott a férfi ingébe, és elszakította a varrást. A férfi elhúzódott tőle, térre volt szüksége, uralkodnia kellett az indulatain. A lány most már zihált, és a hang belevágott a férfiba. Látta, hogy a lány végtagjai remegnek a fáradtságtól.
A lány iránti aggodalma összeforrt a tehetetlenségével, és ez táplálta a dühét. Minden egyes pillanatban, amíg a ringben álltak, és arra készült, hogy még jobban bántsa a lányt, a dühe egyre forróbban szikrázott. Mélyebben égett. Felébresztette az ösztönöket, amelyekre Lyre figyelmeztette, hogy tartsa elrejtve.
Lehúzta magáról tönkrement ingét, és kidobta a ringből. Idő. Időre volt szüksége, hogy lecsillapodjon. Vagy véget kellett vetnie ennek, mielőtt komolyan bántaná a lányt.
Piper ismét talpra állt. Állát parancsolóan felemelve szembefordult vele, és a mellkasára mutatott. A férfi szeme összeszűkült. "Gyere ide" jelentette a gesztus. "Támadj meg." A szája keskeny, határozott vonalat húzott. Mire gondolt a lány?
Ash lassan kifújta a levegőt, maga köré húzta önuralmának foszlányait, aztán elindult előre. Nem tudott mit kezdeni a ragadozó siklással, a lopakodó lépteivel. Túl közel volt az önuralma határához, hogy visszafogja az erőszakot, ami az igazi természete volt.
Két lépésnyire volt a lánytól, és nekitámadt.
Piper őrjöngő támadással válaszolt rá. A férfi mindegyiket hárította és kivédte, ahogy a frusztráció átcsapott a mozdulataiba. Vajon volt valami terve? Vagy ő is átadta magát az érzelmeinek, ahogyan a férfi is tette?
A lány sikoltozott, és a támadásai egyre vadabbak lettek. A férfi felé nyomult, a sarok felé terelve őt. Éppen mielőtt a háta az oszlopnak ütközött volna, a lány kirúgott, és a férfi hátrált. Véget kell már vetnie ennek. Hogyan vethet véget neki?
Piper a szőnyegre rögzítette a lábát, a háta merev volt, az álla pedig felemelkedett. Ajkai mozogtak, néma szavakat formálva.
Támadj meg!
Zavarodottság suhant át a feltámadó dühén, az erőszakos ösztönökön, amelyek a fejében suttogtak. Gyorsan gondolkodva megváltoztatta a testhelyzetét, de jobb ötlete nem volt.
Így hát rátámadt.
A lány felsikoltott, és úgy ugrott neki, hogy a legcsekélyebb kísérletet sem tett az önvédelemre. Mivel nem tudott megállni, a lány nekicsapódott. A lány karjai és lábai köré szorultak, és a férfi erősen megragadta, védte a fejét, miközben keményen nekicsapódtak az oszlopnak.
Legsötétebb természetének alattomos suttogásai az elméje köré tekeredtek, elhomályosítva a logika hangját. Mielőtt tudta volna, mit tesz, már a lány hajába fonta a kezét, és hátrahúzta a fejét. A lány teste az övéhez simulva olyan kicsi volt, olyan törékeny. Csapdába esett. Tehetetlenül. A férfié volt, és ő nem tudott ellenállni neki. A férfi egy része, amely mindig vadászott, ragadozó volt és csak zsákmányt látta.
A tekintetük találkozott. Valami titokzatos és ismeretlen lángolt a lány szemében.
Aztán megragadta Ash fejét, és a szájához rántotta a férfi száját.
Minden sötét ösztön, amely korábban eluralkodott rajta, most üvöltve állt meg. Abban a pillanatban, hogy a lány ízét az ajkán érezte, ezek a késztetések valami egészen másra váltottak át. Ugyanolyan erős ösztönökre - és sokkal nehezebb ellenállni nekik.
Erősebben nekilökte a lányt az oszlopnak, és magához ragadta a száját, és legalább annyira követelte őt, mint amennyire csókolta. Tűz égett benne, a dühe vággyá változott. Egészen addig a pillanatig nem is tudta, mennyire akarja a lány száját a sajátja alatt. Mennyire akarta a testét a kezei között. Hogy mennyire meg akarta ízlelni.
Megszorította a lány haját, és hátrahúzta a fejét. A lány szája készséges passzivitással nyílt ki a férfié előtt, még annak ellenére is, hogy az ujjai erősen rángatták a haját. Az egymásnak ellentmondó jelek elmélyítették a férfi éhségét, erre magához szorította, erősebben csókolta, többet akart. Sokkal többet akart.
De a sikoltozó hangok kakofóniája egyre hangosabbá vált, és a valóság bekényszerítette magát a tudatába.
Hátrahúzódott, de nem tudott ellenállni annak, hogy a lány alsó ajkát egy utolsó harapással meg ne csípje. Az arcuk közel volt egymáshoz, és szaporán lélegeztek, ahogy egymást bámulták. A lány szeme kába volt, ajkai szétnyíltak, mintha még többre várna, lábai szorosan a férfi dereka köré szorultak. A lány illata elhomályosította a fejét - édes és sós és forró volt a szenvedélytől.
Ennek a harcnak vége volt. Most már nem folytathatták újra - nem merte újra próbára tenni az önuralmát. Bármelyik irányba is vitték volna az ösztönei, az nem lett volna jó.
Felemelte a lányt, aki meglepődve nyikkant egyet, és átdobta a vállán. Megfogta a combjait, hogy a lány ne tudjon kiszabadulni, majd a tömeg felé fordult, és diadalmasan felemelte a karját. Nem volt igazi győzelem, de elégnek kellett lennie.
A nézők felüvöltöttek, bár nem volt biztos benne, hogy a hangok mit jelentenek.
A műsorvezető azonban tudta, hogy vége. - Nos - kiáltotta ujjongva a férfi -, úgy tűnik, a Sárkány elnyerte a díját!
Piper ezt imádni fogja. De legalább nem tiltakozott, amikor a férfi kiugrott a ringből, és a kijárat felé vitte. Nem pillantott vissza a tömegre, a legkevésbé sem érdekelte, hogy örülnek-e ennek az eredménynek. Eleget játszotta Lilith ostoba játékait.
A hangzavart maga mögött hagyva egy elsősegélyszobába vitte Pipert, és berúgta maguk mögött az ajtót. Előre billentette a lányt, és a válláról lábra állította. A rajta végigcsúszó teste felkavarta az éhség felgyülemlett lángjait, és ahogy a lány hozzá hajolt, ahogy a hűvös kezei a csupasz mellkasán pihentek, az sem segített.
De a férfi nem volt idióta. Az a csók csak a show része volt, és az ő reakciója a saját problémája.
Odahúzta a lányt a keskeny ágyhoz, és segített neki leülni. A lány sántító léptei és fájdalmas lélegzése a düh és a védelmezés újabb hullámát indították el benne, újabb érzelmeket adva a koktélhoz. A pokolba is, teljesen össze volt zavarodva. Egyszerre akarta megvédeni, megszállni és megbosszulni a lányt.
Fogalma sem volt róla, melyik vágy dominált végül, amikor az ujjai végigsiklottak a lány állán lévő zúzódáson. Óvatosan hátrahajtotta a lány fejét, ellenőrizve, nincs-e további sérülés. A lány nem mozdult, engedve az érintésnek.
Gondolkodás nélkül lehúzta a lány maszkját, hogy jól láthassa az arckifejezését. A lány felemelte az arcát, tekintete tétova és valahogy kérdő volt. Minél tovább nézték egymást, annál erősebb lett a kérdés a lány szemében. Szinte követeléssé vált.
És a kurva életbe, a férfi érezte a lány vágyát. Ami nem segített az ő késztetéseinek lecsillapításáben.
Elhúzta a kezét a lánytól, és körülnézett a szobában, hogy elterelje a figyelmét. Bármi is zajlott kettejük között, nem akarta kideríteni. A nők nem szokták így bámulni őt. Az efféle pillantások határozottan Lyre hatáskörébe tartoztak.
– Okos terv volt - mormogta. - Jobb, mint amire gondoltam.
– I-igen - értett egyet a lány erőtlenül.
– Jó stratégia volt. - Továbbra is értelmetlenül pásztázott körbe a szobában. - Jó konzul lesz belőled.
A lány nem szólt semmit, de érezte a tekintetét magán. Végül ránézett – de miért nézett rá a lány a tétovaság és a várakozás e keverékével? -, és az ajtó felé lépett.
– Hívok neked egy ápolónőt. - Ki kellett innen menekülnie, és ki kellett tisztítania a fejét, mielőtt valami hülyeséget csinál.
– Ash. - Felugrott, az egyensúlyát vesztve megtántorodott, és megragadta a karját.
A férfi megdermedt, félig felé fordult. A lány tekintete végigpásztázta az arcát, aztán felnyúlt. Ellazította az arckifejezését, amikor Piper lehúzta a maszkját, és az ujjai végigsimítottak az arcán, ahol korábban megütötte. A lágy érintés annyi jelentést hordozott magában, de fogalma sem volt, hogyan értelmezzen belőle bármit is.
– Ash - suttogta a lány. - Én... úgy értem, te...
A feszültség átjárta, ahogy a lány a szavakért küzdött.
Aztán az ajtó kirepült. Lyre széles vigyorral berontott az elsősegélyszobába.
– Szent szar! Ez zseniális volt. - Megállt, tekintete Piper kezére siklott, épp Ash arcát érintette, aztán folytatta, mintha nem érte volna váratlanul a látvány. - Kinek az ötlete volt ez? Ez volt a legdögösebb csók, amit valaha láttam - már ha a csók egyáltalán a megfelelő szó rá. Nem tudom, hogy egyáltalán be lehet-e sorolni közéjük - és én tudnám, nem igaz?
Piper visszakapta a kezét, és hátrahúzódott, az arcát pír festette meg. Lyre kérdőn nézett rá, de Ash csak a fejét rázta. Bármilyen kérdést is tett fel némán Lyre, Ashnek fogalma sem volt, hogyan válaszoljon. Csak annyit tudott, hogy a nők kibaszottul zavarosak.
A tekintete visszacsúszott Piperre, akinek a tekintete a padlóra szegeződött, és az arca élénkpiros volt. A férfi egy része tudta, hogy a lány csak azt tette, ami ahhoz kellett, hogy véget vethessenek a meccsüknek. De egy másik része nem volt hajlandó elfelejteni a lány érzését, az ízét ... vagy a szenvedélyes, forró vágyát iránta.
Egy néma sóhaj szakadt ki a férfiból. Ezt el kell felejtenie, méghozzá gyorsan, mert bármennyire is élvezte Piper, hogy egyszer megcsókolhatta, nem ismerte őt. Nem tudta, ki ő, mi ő, és azt sem, miért kellene gyűlölnie. De előbb-utóbb rá fog jönni.